Keresés ebben a blogban

2015. július 9., csütörtök

Szolnok, Tiszaliget - Országos Playback Találkozó

A mesélő székben


Krisztusi koromban kétségbeesve kerestem helyem a saját életemben. Serdülőkori álmaim a homályból csalogatón intettek még, bennük alig pislákolón a fény. Boldog nagycsaládot, öt gyermeket szerettem volna életre, játszani hívni hajdan.
Nosza, újraírtam a sorskönyvemet. Sírás, harag, válás, megbocsátás, elengedés, változás, küzdelem, építkezés.  Nyolc évembe telt, mire boldog ....
De akkor már a testem nem szolgálta anyai vágyaimat.


Most jövök rá. Mégis! Az álmok megelevenedtek! 2007-ben alakítottam az Élményszínházat. Nyolc éve playback gyerekeim születtek. Közel ötvenen játszottak színházat velem. Ma nyolcan jöttek el a táborba.

Az Érintések Improvizációs Színpad adta vissza a történetem. A kép záró akkordja egy köralakú rítustáncot idézett nekem, melynek közepe a playback tüze. Ezt a pillanatot őrzöm.


A nézőként néhány történet megríkatott, sok megnevettetett. Hálás voltam  a Még 1 mesét Akciócsoportnak azért, ahogy tanítványom érzékeny történetét átkeretezték. http://kameleontarsulat.hu/?p=538#

A workshop-okról hozott mondatok:
"Nincs ellenálló néző, csak kevéssé bemelegített közönség" (A játékmester szerepei)
".... énekeltünk, mert aki énekel, az nem fél" (Istentisztelet)
Csoportvezető-ölelések a playback fiataloktól, hol hálából, hol vigaszra vágyva, hol adtam, hol kaptam. Végül így maradtam. Csoportvezetőnek. Két éve fogalmaztam meg a vágyam, hogy megoszthassam a felelősséget a playback színházainkban, és ne múljon minden rajtam. Azt hiszem teljesítettem saját elvárásomat ez ügyben.

A bemelegítéssel a játszók összehangolódtak, összegyúrtunk egy Összhang technikát és Kitti kezébe vette a karmesteri pálcát.  A közös próbáról úgy mentem a színház terembe, hogy tudtam, ez az előadás nélkülem is megvalósul. De még hogy!
"A pillanat és az örökkévalóság" című Sorsfonó Társulat és Élményszínház közös alkotásunk vastapsot kapott.
Kitti jegyzete