Kezdetben volt a találkozás... Én azt hiszem, hogy Gyuri egy hírnök hozzám az istenitől. Hívott a Parsifalra, szerzett szállást is.
Úgy kezdődött, hogy elakadtak dolgaim, egy helyben topogtam már egy ideje küldetésem próbatételén.
Tisztulni indultam hát.
Nagypénteken leszakadt az ég, amikor Pestre értem. Dörgött, zúgó robajjal csapkodtak a villámok s én a tavaszi kis cipőmben ugra-bugráltam a pocsojàkon át az Opera házig. Sétálni vágytam a hosszú vonatút utàn. Ez volt a lábmosás az Ég vizéből.
Mint jó gazda, várt rám (s még másokra is) Gyuri. Sebtiben bekukucskáltunk a színfalak mögé, fölé, alá - és már kezdődött is az előadás.
Öt órán át fürdetett a zene, átmosta lelkemet és én egyre élénkebb lettem. Arra gondoltam, milyen kár, hogy egyedül vagyok - a hosszú szünetekben nincs kivel megosszam érzéseimet. Ez volt a lelki mosdatás.
Az utolsó nap végén, várt még egy találkozás az ima házzal, ahol megszállhattam, s ahol másnap részesültem emberszentelésben. Ez adott nekem békét, gondolat nélküli ürességig kitisztítva fejemet. Éteri fürdetés.
“Föladom Égiek nektek, én eddig jutottam el s amit tudtam, megtettem!”
Köszönték, fogták, vették. S Húsvét után megérkezett, akinek s aminek el kellett jönnie.
Köszönöm!
“Nem én, hanem Krisztus énbennem.”
2025. 04. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése