Anna 38 éves, de sokkal fiatalabbnak tűnő vékony asszonyka már sok szenvedésen, veszteségen átküzdötte magát, amikor találkoztunk. Gyermek és fiatal felnőtt kora bántalmazásainak nyoma nem múlik lelkéből, az emlékek olykor szívszorongatásban, depresszióban ütik fel fejüket.
Úgy érzi, jelenlegi párkapcsolati problémájának egy fontos kiindulópontja az a baleset, melyben 21 éves vőlegénye életét vesztette.
"Tulajdonképpen már nem is voltunk jegyesek, mert én nem tudtam elképzelni, hogy anyává váljak. Ő pedig ragaszkodott a családhoz. Szakítottunk, és ő meghalt. Félek, hogy részem van benne. Ésszel mintha tudnám, hogy nem, és mégis ..." "A temetőbe sem tudok kimenni."
Akkor úgy tűnt a búcsú nélküli távozás bűntudattá dagadt. Javasoltam, hogy pszichodráma módszerrel tegye meg azt, amit nem tudott megtenni, mondja el, amit nem mondhatott el neki.
Meglepett, amikor berendezte a színt, az együtt töltött utolsó évük őszét idézte meg. (Ezután, télen szakítottak) Később derült csak ki, hogy miért volt fontos ez az idő.
Ezen az őszön Arnold katonai szolgálatot töltött, ami előtt eljegyezte Annát, és megkérte, hogy amíg szolgál, Anna éljen az ő családjával. A szerepcserékben komótosan helyezkedett el. Lassan és hosszan beszélt. Kifejezte haragját, amiért Attila nem állt ki mellette anya ellenében, megvitatta a képtelen kérést, ami csupán a férfi féltékenységét szolgálta. Nem ejtett könnyet. Egyre vontatottabbá vált a jelenet. Valami benn rekedt.
Sóhaja jelezte, hogy valamit még el kell mondania. "... és bocsáss meg nekem, amiért elvetettem gyermekünk! Tudom, Te mennyire vágytál rá, de én nem tudtam vállalni ..."
Kiderült, hogy a meg nem született gyermek éppen most 21 éves lenne. Anna tőle is el akart búcsúzni.
Most kibuggyantak a könnyei. Lassú patakból zubogó folyammá duzzadt az könnyáradat, amíg megbocsátást kért meg nem született fiától, aki fantáziája szerint olyan, mint az apja. Megkönnyebbült, amikor rájött, a fiú nincs egyedül: apa és fia együtt vannak.
Négy hónap múlva Anna azt fontolgatja, kimegy a temetőbe Arnoldhoz.
