2014. december 1., hétfő
2014. november 15., szombat
Önreflexió a családkonzulensi képzés kapcsán
CSALÁDSEGÍTŐ ÉS GYERMEKJÓLÉTI SZOLGÁLAT
1998 - 2000-ig kollégáim között többen elköteleződtek a
családterápiás képzésben. Ketten meg is hívtak közös munkára, így részt
vehettem dr. Ráthay Csaba, dr. Komlósi Piroska szupervízióján,
esetmegbeszélésén. Készítettünk videofelvételt, hanganyagokat
családkonzultációs ülésekről.
Érdekes volt, de keveset tudtam a mentálhigiénéről, ezért
jelentkeztem Semmelweis Egyetem
képzésére.
Izgalmas volt, de nem vonzott annyira, mint a pszichodráma
módszer, amit a mentálhigiéné mellett kezdtem tanulni.
A családkonzultációk során magamat inkább ösztönös lénynek
éltem meg, nem nagyon értettem, hogy miért akarnak velem, tudatlannal együtt
dolgozni.
2003-ban kiváltottam a vállalkozói igazolványomat. Leginkább
csoportvezetési feladatokra kértek fel. Valamint magam is szervezek, önismereti csoportokat. Egyik kolléganőm Galambosné Varjú Blanka, családterapeuta. Szeretünk együtt
dolgozni, nagyon jól kiegészíti egymást a személyiségünk.
Ő továbbra is meghívott ko-vezetőnek családterápiás
ülésekre, egy-egy családhoz. Csodálva figyeltem, ahogyan bánik a családokkal.
Alkalmaztuk a családterápia - pszichodráma módszerkombinációt. Székely Ilona a
“Tárgykapcsolat - elmélet a családterápiában” című könyve hatott rám. A
pszichodinamikus irányzatot tudtam könnyedén
magamévá tenni.
Kezdtem magam egyre kompetensebbnek érezni, de a vezetés
felelősségét sose kértem, nem vállaltam. Megígértem magamnak, hogy még egy
képzést elvégzek, és az családterápiás képzés lesz.
2010-ben Debrecenben részt vettem egy családterápiás
műhelymunkában, családállításon. Az önismereti munkám, személyes fejlődésem
fontos állomása volt, amikor is megéreztem a módszer rám tett hatását.
2013-ban tagja lettem az egyesületnek.
2014. 03.24-én részt vettem az egyesület XXVIII.
Vándorgyűlésén, Egerben.
2014. 09.30-án Judith Kellner “Érzelem Fókuszú Párterápia”
című kurzusán ismerkedtem ezzel az
élményközpontú modellel.
Egyéni és csoportos konzultációkat vezetek elsősorban.
Azonban számtalan esetben szükséges volt a család bekapcsolása egy-egy
problémamegoldásban. Korábbi (családsegítőben volt, mára mindenki máshol
dolgozik) kollégáimat kértem fel, segítsenek önkéntes munkájukkal nekem, az
egyesületnek, végső soron a családoknak.
Három volt kollégám - családkonzulens, mediátor, családterapeuta -
közreműködésével, családkonzultáció, mediáció beiktatásával vittem tovább
néhány esetet.
Az egyre növekvő igényt, az egyesület elnöke családterápiás
szolgáltatás bővítésére írt, nyertes pályázatával elégítettük ki. 2011 óta
minden évben lehetőség van a 6-4 családnak, egy 4-6 alkalmas családterápiát
ingyenesen igénybe venni.
Nekem pedig lehetőségem van gyakorolni családterapeuta
mellett. Már egyedül is folytatok konzultációkat egy-egy családdal, az egyéni
konzultációkat kiegészítve vagy önálló szolgáltatásként.
A legutóbbi szolgáltatás
hirdetéséhez készített plakátom:
A képzés és az intenzív gyakorlás egy időre esett. Bár
korábban is olvasgattam szakirodalmat, a képzés sokkal többet követelt. A
hónapok teltével egyre tudatosabbá váltam, és egyre nagyobb felelősséget
vállaltam a közös munkában. Ma már nem ijedek meg egyedül vezetni a folyamatot.
Szükség esetén megteszem. Előnyben részesítem a páros vezetést, amennyiben
társammal, egymást kiegészíti személyiségünk.
Régen tudatosult bennem, hogy előbb kipróbálok valamit a
gyakorlatban s azután tanulom hozzá az elméletét. Kezdődött ez 18 éves
koromban, amikor szülőfalum óvodájában elhelyezkedtem, majd 22 évesen szereztem
óvónői diplomát Szarvason. 34 évesen átnyergeltem a családsegítő szolgálathoz,
37 évesen szereztem mentálhigiénés diplomát a Semmelweis Egyetemen. 34 évesen
elindultam egy saját élményű önismereti pszichodráma csoportban, 42 évesen
lettem pszichodráma vezető. 43 évesen kezdtem rendszeresen serdülőkkel
dolgozni, 46 évesen diáktanácsadóvá avattak az ELTE-n. Gyakorlatias ember
vagyok.
Azért lettem óvónő, mert nem tudtam, mi akarok lenni, azt
biztosan tudtam, hogy anya leszek. Azt gondoltam, hogy a pedagógiai ismeretek segítenek
elég jó anyává válnom, a hozott mintát keveselltem. Családgondozó azért lettem,
hogy a saját családomon képes legyek segíteni, persze hamar rájöttem, hogy
ennek útja a saját személyiségfejlesztésem. Diáktanácsadói tanulmányokkal
magabiztosabb szülőnek éreztem magam kamasz fiam nevelésében is.
A portfólióm összeállításánál a gyakorlati tevékenységeimet,
tapasztalataimat fűztem össze a képzés elméletével, a képzés tananyagával. A
tantárgyakhoz kapcsoltam a családokkal végzett munkámat időrendi sorrendben.
Ezáltal a fejlődésem hullámzó vonala is jobban követhető.
2014. július 16., szerda
A fiú az apa felfedett titka
Helyüket, pálya-útjukat kereső, 20-28 éves fiatalemberekkel dolgoztunk együtt, ki-ki saját magán. A Fiatalok lendületben program részeként önismereti tábor keretében fejlesztették személyiségüket az ifjú férfiak.
Legyen szerencsétek!
Novák Magdolna, Kolarovszki Tímea
Kirakták szociális atomjaikat, összegyűjtötték belső kincseiket, erősítették önbizalmukat, bizalmukat, egymást. Megfogalmazták nehézségeiket, vágyaikat, fájdalmaikat és sikereiket, betegségüket és gyógyulásukat. A tábor végére szimbólumok segírtségével kiépítették tervezett útjukat.
Megható tapasztalatom az, hogy az apák mily távol kerültek fiaiktól, kikre pedig méltán lehetnének büszkék! Van kiknek halálba menekült az apja, van akit magára hagyott, ki csak egy fényképet őriz róla, s persze vannak kivételek.
Mégis!
Az apa őriz, biztonságot ad a rábízottaknak. Felelős azért, hogy gyermekeit minél kevesebb ártó hatás érje. Gondoskodik a rábízottak testi-lelki jólétéről, vezeti őket, élete példájával mutatja a helyes utat.
Ezekhez a feladatokhoz kell felnőniük a jó apai példa híján magukra maradt ifjaknak. Amiről az apa hallgat, a fia beszél, maga a fiú az apa felfedett titka. Kívánom, fejtsétek meg Magatokat! Ez a tábor adott néhány hamubasült pogácsányi útravalót.
Legyen szerencsétek!
Novák Magdolna, Kolarovszki Tímea
2014. június 12., csütörtök
Játékos sorsfonás
Amolyan évzáró hangulatban érkeztem a Csabagyöngye aulájába, ahol barátnőm éppen a szokott termünk kulcsát próbálta megszerezni. Sikertelenül, de még nagyobb teret kaptunk játszani. Kellemes - bár nem természetes :) - hűst varázsolt a ház népművelője számunkra, a Sorsfonó Műhely régi, régebbi tagjai és az új kíváncsiak számára.
A ház pincéjében pórul járt kellékeink (Blanka által illatossá varázsolva) felfrissülten kínálták magukat a rögtönző játékra. Miután kissé megismerkedtünk egymás céljaival, néhány bemelegítő játékkal megérintettük saját bizalom és önbizalom rétegeinket. A magam részéről még mindig csak magamban bízok, vakon senkiben. De ez nem újdonság számomra, én így nőttem fel.
Játékmesterként hallgattam meg Sára igényét a biztonságos érintés fontosságáról, a szabadsággal járó bizonytalanság érzésével szemben. Meghatott Lujza története, melynek kulcsmondata: "Bármilyen veszélyek keresztezhetik utamat, Isten védelmében nem érhet baj."
 |
| Lorenzo Quinn |
Majd Györgyi szívén keresztül bekukucskálhattam a lezárt vasajtó mögötti titkos féleleméhez. Azután részese voltam Ildi belső vívódásának: Hol vannak a határaim? Ella végigvezetett ambivalens érzés hullámain, amikor saját korlátait készül átlépni: "De jó lenne! - Jaj! Nem merem. - Mi mindenből kimaradok! - Itt megengedhetem magamnak". Megnyugvással zárta a hullámzást.
Megismerkedtem Feri természetes természetével, ő pedig a playback színház mesélőjének nyújtotta különleges ajándékkal: őt tükrözte a csapat egy kórussal felerősítve.
Elégedettséggel, AHA élményekkel, bátorsággal, fáradtsággal, büszkeséggel, nyitottsággal, félelemmel, pedagógiai rálátással, és mindenképpen tudatosabban zártuk a napot, a nyár szünet előtti utolsó alkalmat.
Találkozunk szeptemberben, 10-én.
A nevek bár valós személyeket képviselnek, kitalált nevek. Csak mi tudjuk, kiről szólt a történt, vagy mi sem, mert most az én emlékeimen keresztül érezhetitek meg azt, hogy miben volt részünk. Más talán másképpen emlékezne. A fontos, hogy van mire emlékezni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)