Osztálytalálkozó előtt

A sétáló utcán munka utáni nyugodt nézelődés közepette tolom hazafelé magamat a kerékpárommal, amikor arcátlanul lesziáz egy nagy darab, őszes halántékú szakállmanó, a szeme alig látszik ki. Miheztartás végett visszaköszönök: "Jó napot!" - gondolom, ébredj koma, valakivel összekeversz! Nem adja föl. Jön utánam: "Nem Te vagy Novák?" 

Hoppá!

Mereven bámulom és próbálom a nyári maradék agysejtjeimet koncentrációra fogni, kihorgászni valami emléknyomot. Szerencsére folyamatosan beszél, mimikája megidézi 30 évvel ezelőtti önmagát. Ott ült a jobb oldali padsorban... Nem hiszem, hogy az alatt a négy év alatt összesen beszélt volna ennyit. De hogy szólítsam meg? A neve nem kopogtat poros emlékeim ajtaján.

Ő csak mondja, mesél megállíthatatlanul. Rokkant nyugdíj, rehabilitáció, visszavették, megadták, zsugor, műtét, kórház, lappangás ... Hollósi. Formálja hirtelen nevét a szám....honvédség, véradás, máj, Hepatitis B, nyelőcsőgyűrű... Már csak a keresztneve hiányzik. Miért nem jön az emlék, senki más Hollósit nem ismerek.

Nem jön a találkozóra. Éppen befekszik az orvosok keze alá. Mindenkinek azt üzeni: "Menjetek el vérvételre! Derüljön ki idejében, ha vírus van a véretekben" Nála 25 éve lappang.

Én átadtam az üzenetet. Most.

Szia Jenő (MEGVAN)!

Jobbulást!