Élményszínház - kortárssegítő műhely

A kisfilm a Sorsfonó Társulat és az Élményszínház közös tréningjén készült, az Összhang című előadásra hangolódva.

Játék otthon 50 évesen

Írásos történetem 2016. február 28-ára, a Rögtönzések Színháza mint ÜVEGGYÖNYGYJÁTÉK: Élmények, visszajelzések, varázslatok című playback színházi előadásához

"Senki nem lehet próféta a saját hazájában" - idézte sokadszor anyám a mondást a panaszkodásomra, amikor sajnálkoztam, hogy engem csak úgy ismernek Kondoroson: "a Magdi lánya", vagy "a Matyi lánya"... Én itt nem vagyok valaki - hallom hisztimet. Anyám patikus, mindenki ismerte, apám sofőr, őt is mindenki ismerte: amolyan “nagyon rendes ember, ha nem iszik”. Megtanultam támasz lenni, felelősséget vállalni korán.

Akkor húsz éves voltam (a falu óvodájában óvónéninek készültem: játszani tanultam a gyerekekkel). Ma harminc éve annak, hogy messzire költöztem. Csak a lomha falumból el! Ahol mindig viselkedni kell! Megtanultam kivívni magamat. Máshol.

2004 óta játszunk playback színházat Békéscsabán. Azóta anyám sokszor ajánlotta, kérte, hogy szervezzünk előadást Kondoroson is. Én nem sokat tettem azért, hogy megvalósuljon az otthoni előadás. Miért, miért nem? Talán a dacom akadályozott? Hadd játsszam ki magam ott, akkor, úgy, kedvemre, ahogy én akarom!

2012-ben - újra - szakítottam korábbi magammal, aki támasztékként valaki mellett, csak mellékszerepet vállal saját életében. Eloldottam kapcsolatomat azzal a kolléganőmmel, akivel addig közösen playback-eztünk. Korábban 2000-ben éltem át hasonlót, amikor elváltam a férjemtől. És mint akkor, újra kinyílt a világ, szabaddá lettem. Se házastársként, se barátként nem dolgozom, mint segítő, csak a szakmában, “hivatásos” kliensekkel.

Megalakult a Sorsfonó Társulat. Elmentem a Fogaras Házba, elvittem magammal két társulatot Tiszaligetre, bemutatkoztunk az RS9-ben. Szervezzük a 6. OPT-t. Játékra hívok, akit lehet.

Négy éve földijeim is játszanak velem, valahogy odakeveredtek a műhely munkákra, előadásokra. Tavaly kitalálták, hogy mutassuk meg magunkat Kondoroson is, meghívták a Sorsfonó Társulatot. Hát persze! 

Minden természetes, hogy ismerem az utat, a parkolót, a bejárót, hogy ismernek az emberek, akik a sorokban ülnek. A tanítónő, az iskolatitkár, szomszéd .... , akik eddig  is figyeltek, hallották ..., DE MOST: eljöttek érezni. Készültek történetekkel, meleg pogácsával, süteménnyel vártak, a végén ajándékkal: kézzel hímzett kötényeket kaptunk a kondorosi csárda képével. Úgy fogadtak, mint a régen látott rokonokat. Ahogyan soha, sehol.

Az itthon, az Békéscsaba, az otthonom Kondoros. Jó volt újra otthon lenni! A sorokban tudni a családomat, az anyámat, a fiamat. Mellettem a színpadon a párom, a játszótársam.

Apám már nem él. Helyette, az udvaron óriás diófa áll, amit ő ültetett, amikor a családunk született. Jól van ez így.

Akkor este a Sorsfonó Társulattal kivívtuk a playback színház helyét Kondoroson. 50 évesen megadtam magamnak a játék szabadságát otthon is. Mi ez, ha nem varázslat?

                                                         

Játék otthon 50 évesen - visszajelzés

"Senki nem lehet próféta a saját hazájában" - idézte sokadszor anyám a mondást a panaszkodásomra, amikor sajnálkoztam, hogy engem csak úgy ismernek Kondoroson: "a Magdi lánya", vagy "a Matyi lánya"... Én itt nem vagyok valaki - hallom hisztimet. Anyám patikus, mindenki ismerte, apám sofőr, őt is mindenki ismerte: amolyan “nagyon rendes ember, ha nem iszik”. Megtanultam támasz lenni, felelősséget vállalni korán.

Akkor húsz éves voltam (a falu óvodájában óvónéninek készültem: játszani tanultam a gyerekekkel). Ma harminc éve annak, hogy messzire költöztem. Csak a lomha falumból el! Ahol mindig viselkedni kell! Megtanultam kivívni magamat. Máshol.

2004 óta játszunk playback színházat Békéscsabán. Azóta anyám sokszor ajánlotta, kérte, hogy szervezzünk előadást Kondoroson is. Én nem sokat tettem azért, hogy megvalósuljon az otthoni előadás. Miért, miért nem? Talán a dacom akadályozott? Hadd játsszam ki magam ott, akkor, úgy, kedvemre, ahogy én akarom!

2012-ben - újra - szakítottam korábbi magammal, aki támasztékként valaki mellett, csak mellékszerepet vállal saját életében. Eloldottam kapcsolatomat azzal a kolléganőmmel, akivel addig közösen playback-eztünk. Korábban 2000-ben éltem át hasonlót, amikor elváltam a férjemtől. És mint akkor, újra kinyílt a világ, szabaddá lettem. Se házastársként, se barátként nem dolgozom, mint segítő, csak a szakmában, “hivatásos” kliensekkel.

Megalakult a Sorsfonó Társulat. Elmentem a Fogaras Házba, elvittem magammal két társulatot Tiszaligetre, bemutatkoztunk az RS9-ben. Szervezzük a 6. OPT-t. Játékra hívok, akit lehet.

Négy éve földijeim is játszanak velem, valahogy odakeveredtek a műhely munkákra, előadásokra. Tavaly kitalálták, hogy mutassuk meg magunkat Kondoroson is, meghívták a Sorsfonó Társulatot. Hát persze!

Minden természetes, hogy ismerem az utat, a parkolót, a bejárót, hogy ismernek az emberek, akik a sorokban ülnek. A tanítónő, az iskolatitkár, szomszéd .... , akik eddig  is figyeltek, hallották ..., DE MOST: eljöttek érezni. Készültek történetekkel, meleg pogácsával, süteménnyel vártak, a végén ajándékkal: kézzel hímzett kötényeket kaptunk a kondorosi csárda képével. Úgy fogadtak, mint a régen látott rokonokat. Ahogyan soha, sehol.

Az itthon, az Békéscsaba, az otthonom Kondoros. Jó volt újra otthon lenni! A sorokban tudni a családomat, az anyámat, a fiamat. Mellettem a színpadon a párom, a játszótársam.

Apám már nem él. Helyette, az udvaron óriás diófa áll, amit ő ültetett, amikor a családunk született. Jól van ez így.

Akkor este a Sorsfonó Társulattal kivívtuk a playback színház helyét Kondoroson. 50 évesen megadtam magamnak a játék szabadságát otthon is. Mi ez ha nem varázslat?

                                                     

Vendégségben

Játék-Szín Békésen

Riadalom, bizonytalanság, ellenállás, beletörődés a találkozás előtt. Meghökkenés, ámulat, csodálat, meghatódottság, könnyek közben. Végül tisztelet, elismerés, hála. Köszönöm.

Játék-Szín Békésen2

Szolnok, Tiszaliget - Országos Playback Találkozó

A mesélő székben

Krisztusi koromban kétségbeesve kerestem helyem a saját életemben. Serdülőkori álmaim a homályból csalogatón intettek még, bennük alig pislákolón a fény. Boldog nagycsaládot, öt gyermeket szerettem volna életre, játszani hívni hajdan.

Nosza, újraírtam a sorskönyvemet. Sírás, harag, válás, megbocsátás, elengedés, változás, küzdelem, építkezés.  Nyolc évembe telt, mire boldog ....

De akkor már a testem nem szolgálta anyai vágyaimat.

Most jövök rá. Mégis! Az álmok megelevenedtek! 2007-ben alakítottam az Élményszínházat. Nyolc éve playback gyerekeim születtek. Közel ötvenen játszottak színházat velem. Ma nyolcan jöttek el a táborba.

Az Érintések Improvizációs Színpad adta vissza a történetem. A kép záró akkordja egy köralakú rítustáncot idézett nekem, melynek közepe a playback tüze. Ezt a pillanatot őrzöm.

A nézőként néhány történet megríkatott, sok megnevettetett. Hálás voltam  a Még 1 mesét Akciócsoportnak azért, ahogy tanítványom érzékeny történetét átkeretezték. http://kameleontarsulat.hu/?p=538#

A workshop-okról hozott mondatok:

"Nincs ellenálló néző, csak kevéssé bemelegített közönség" (A játékmester szerepei)

".... énekeltünk, mert aki énekel, az nem fél" (Istentisztelet)

Csoportvezető-ölelések a playback fiataloktól, hol hálából, hol vigaszra vágyva, hol adtam, hol kaptam. Végül így maradtam. Csoportvezetőnek. Két éve fogalmaztam meg a vágyam, hogy megoszthassam a felelősséget a playback színházainkban, és ne múljon minden rajtam. Azt hiszem teljesítettem saját elvárásomat ez ügyben.

A bemelegítéssel a játszók összehangolódtak, összegyúrtunk egy Összhang technikát és Kitti kezébe vette a karmesteri pálcát.  A közös próbáról úgy mentem a színház terembe, hogy tudtam, ez az előadás nélkülem is megvalósul. De még hogy!

"A pillanat és az örökkévalóság" című Sorsfonó Társulat és Élményszínház közös alkotásunk vastapsot kapott.
Kitti jegyzete

Családmesék - "Fókuszban a terapeuta"

Ezzel a címmel készülődtünk a Magyar Családterápiás Egyesület XXIX. Vándorgyűlésének szombat esti programjára a Villanások Mentális Színházzal. Bemelegítésként egymásnak meséltünk. Fél éve, régen találkoztunk. A zenésszel próbáltunk egy húron pendülni. Lassan, valahányan összehangolódtunk.

Ötven - hatvan főre számítottunk, eszerint rendeztette be a termet az est háziasszonya, Baji Anna.

 



Láthatóan a kellékek elfértek, a közönségünk azonban egyre csak hömpölygött befelé. Rutinos playback színházi nézők, mesélők, játszók és a kíváncsi első látogatók, fele-fele arányban, ki a földön ülve lelt helyet magának. Végülis, több mint százan adták oda magukat a pillanatnak, s remélem, néhányan az örökkévalóságig őrzik a testtel festett képeket. 

Játékmester: Novák Magdolna

Izgultam. Pedig 13 év alatt  98 előadáson játékmesterkedtem a Villanásokkal és az Élményszínházzal. Minden előadáson lámpalázzal állok előre, de most a megfelelési igényemet alig tudtam palástolni. Szakmai közönségünknél olykor előfordul, hogy nehéz az önfeltárulkozás kollégák előtt. Jól segítek? Az egyesület elnöke, Kovács Miklós, példájával elöl járt a reggeli plenárison. Miként tavaly Egerben Stark András is megmutatta magát (A családterapeuta identitás gyökerei anyánkhoz kötődő személyes kapcsolatunk tükrében). Reménykedtem, itt is sikerül kinyílni lelkeknek.

"Egy történet megosztása a szomszédommal" - bemelegítő játék

Igen. Ezen az előadáson, mint tiszta vízben a tengeri só, hamar oldódott az ellenállás, mi pedig lebegtünk a tetején. De nem veszem el az önmagát felülmúló bátorság felett érzett büszkeséget sem a mesélőktől, sem a játszóktól. Magamnak is kell belőle. Lányos zavaromban bemutatkozni is elkéstem. Megesett.

Ennek ellenére megkaptuk a bizalmat. Sőt, talán ez volt indítója annak a történetfüzérnek, melyben  a mesélő esendőségét, ezzel kapcsolatos kételyeit osztotta meg. Képzeletben jártunk a mesélő otthonában, a gyermeke iskolájában, a rendelőjében, a pszichodráma csoportjában ... Volt, ki félt, hogy kinevettetjük, volt ki úgy nevetett magán, alig tudott mesélni. Örömjáték volt, ahogy Kratochwill Kata fogalmazott. Akár rólam, rólad is szólhatott a történet, oly ismerős volt az érzés, amelyek mögött a kérdés: alkalmas vagyok én erre? Tényleg az én dolgom? És jól csinálom? Érezhetem én azt, amit érzek? 

Játszók: (ülve) Papp Lajos, Korom István, Kratochwill Katalin,
(állók) Hocz György, Kolarovszki Tímea, Szikora Mihály, Varjú Blanka   

Brené Brown azt írja: "Az őszinte, szeretetteljes párbeszédhez komoly esendőségre van szükség".

Arról beszéltünk, hogy mit érzünk, mire van szükségünk, mire vágyunk, és nyitott szívvel és elmével meghallgattuk egymást.  Esendőség nélkül nincs bizalom és intimitás. Ezen az esten mindkettő velünk volt. 



Paulik László népzenész 

A hangulathoz Paulik László improvizált a lelke melegségéből.  Velünk, először egy profi zenész. Ezt folytatni kell!

Utolsó mesélő Gábor, előadásunk iránti tiszteletét és csodálatát adta nekünk. Köszönjük! Osztozzunk meg rajta! Ezt a színházat együtt alkottuk.

Plakát: Kovács Miklós

Képek: Bágy Petra

Mese, mese, mátka .....

Egyszer volt, hol nem volt, az ötvenen túl és az Üveghegyen innen... A családkonzulensi képzés végére érve félévszázadnyi életemhez érkeztem. Ez nem jelenti azt, hogy századnyit is elmesélhetek valaha, de most, a záróvizsga védésen felidéztem életmesém útelágazásait, próbatételeimet.

T. Winkler Attila Mesék városa

Mesehősként éltem meg magam kisgyermekkoromban. Leginkább Benedek Elek kíséretében utaztam. Kalandos erdőkön, tágas kastélyokban, csodás átváltozások által, titkos, megfejtendő útjelzők segítségével.

Kamaszkoromban álmok formájában kísértek a mesék, színes szimbólumok, káprázatos kavalkádban.

Fiatal felnőttként óvodásoknak mesélhettem folyton folyvást - Aranytarisznyás mesemondó lettem. 

Családgondozóként képtelen meséket hallottam, hangtalan történeteket láttam. A tehetetlenség de fájt!
 

Játszottam boszorkányt, gonosz bibírcsókos öregasszonyt, amikor visíthattam, ordíthattam, ..... de a gyermekek megsejtették játékra éhező szívem. Megtaláltak újra.

  



Mesék! Igen. És újra hallgatok, új meséket a playback színpadon. Életmeséket, melyek az élet vizét fröccsentik magukból. Alkotunk a mesélővel, a színpadon életvándorrá váló  játszókkal, a meséken hősülő ifjakkal, és felnőtt hősökkel, hétköznapi emberekkel, élettörténeteikkel. 

Egy csepp oldás - előadás

Villanások Mentális Színház 

Élményszínház

Sorsfonó Társulat

Most, kereken 50 évesen, az én mesém rejtett kapuk újabb nyitogatásánál folytatódik. A becsukódó titkos ajtók mögött áttetsző fátyol lengedez, vissza-visszatérő emlék, képekkel hívogat. Tanulságok.

Kísérőjéül szegődök pároknak, szülőknek, akik kapcsolatuk megmentését választják, akik boldogan akarnak élni, ... mátkák, míg meg nem hallnak.