Előtörténet
Telefonon hívott az anya az első találkozásra. Megkérdezte, hogy ki jöjjön el. Gyermekneveléssel kapcsolatban szeretnének segítséget kapni. Azt kértem, hogy valamennyien, a gyerekek is. Akkor elmondta, hogy a legkisebb csak 4 éves és a nagyobbak 6 és 10 évesek. Kértem, hogy jöjjenek valamennyien. Legalább látjuk a viszonyukat, a szülőkét a gyerekekhez és viszont, valamint a testvérekét is egymáshoz - válaszoltam. Elfogadta.
A Szeleburdi család bemutatása
A
nevet Rita, az anya adta. Mivel szolgáltatásunk anonim, de a pályázatot
adminisztrálni kell, kértem adjanak maguknak nevet. Így lettek ők a Szeleburdi
család.
11
éve házasodott össze a pár. Az anya pedagógusi főiskolai, jogi
középvégzettségű, 3 évet határőrként dolgozott, azóta főállású anya, mellette 4
órában asszisztenciát vállal. Apa önálló vállalkozó az egészségügyi szférában,
középfokú végzettséggel, ő a család eltartója.
Három
évig egy dél-alföldi nagyvárosban éltek hármasban. A legnagyobb lány Gitta, 10
éves. Három év után munkalehetőséget kapott Ádám, a férj és visszatértek
szülővárosukba, egy patriarchális kisvárosba. Ekkor érkezett a második lány,
Boró, aki most 6 éves, majd Boci, aki 4 éves fiú. A lányok egy szobában, a fiú
külön szobában, a szülők együtt alszanak.
Családi életciklusuk szerint kisgyermekes család. Betty Carter és Monica
McGoldrick szerint minden egyes generáció életének változása összefüggésbe
hozható másik két generáció változásaival. Az egyik generációban bekövetkező változási,
fejlődési eseménysor oka-következménye a másik generáció életében bekövetkező
eseményeknek. Az életút-spirál a különböző generációk eseményeinek kölcsönös
kapcsolatát jelenti, amelyen belül ragasztó-repítő szakaszokat különíthetünk
el. Centripetális esemény például a kisgyermekkor. Minden, érintett generáció
tagja többszörös lehetőséget kap arra, hogy ezeket a családi eseményeket, bár
eltérő pozícióból, de újra átélje, tanulja.
Egyéni feladataik Erik H. Erikson pszichoszociális
fejlődésmodelljét figyelembe véve: Boci normatív krízise kezdeményezés vagy
bűntudat. Ha a szülők és az óvodai gondozók bátorítják és támogatják a gyermek,
kezdeményező próbálkozásait, miközben segítik őt azzal, hogy realisztikus és
megfelelő választásokat hozzon, akkor a gyermek kifejleszti a kezdeményezésben
való függetlenséget és ezzel megjelenik az erre a szakaszra jellemző én-erő, a
szándék.
Boró és Gitta normatív krízise teljesítmény vagy
kisebbrendűség. Egzisztenciális kérdésük: Értékes tagja vagyok a világnak? Erik
H. Erikson szerint ideális állapotban az általános iskola rengeteg
lehetőséget nyújt a gyermek számára elismerésre: tanárok, szülők, kortársak
által – tárgyak gyártása, lecke írása és tanulás, problémák megoldása során. Ha
bátorítják, hogy csináljon dolgokat és utána dicsérik az elért eredményeiért
ezekben, akkor egyre kompetensebbnek fogják érezni magukat, kitartva a
tevékenységük mellett, sokszor a munkát az azonnali élvezet elé helyezve. Ezzel
szemben, ha ezt a dicséretet nem kapják meg, büntetik, esetleg kifigurázzák
őket a teljesítményükért, akkor kialakul bennük a kisebbrendűség érzése a saját
képességeik kapcsán.
A szülői alrendszer normatív krízise generativitás vagy
stagnálás. Ezen időszakban a legfőbb fejlődési feladat az, hogyan tudnak
hozzájárulni a társadalomhoz és segíteni az elkövetkező generációkat.
Amennyiben ez sikerül, akkor a gondoskodás érzése a fejlődő ember jutalma.
A közös munka
Kolléganőm
Galambosné Varjú Blanka családterapeutával 2003 óta dolgozunk közösen. Évente pszichodráma csoportot vezetésében, alkalmanként családterápiában. A
találkozás előtt arról beszélgettünk, jó lenne látni a család struktúráját, a
családi szabályokat, szerepeket, koalíciókat, alrendszerek, határokat.
Azt
terveztük, hogy megalkottatjuk mindenki szobrát, valamint azt, hogy szeretnénk
a szülőkkel kicsit többet beszélgetni, addig a gyerekeknek biztosítunk
elfoglaltságot. Készítettünk gyurmát, Kinder játékokat, papírt, színes
filceket. Javasoltam, hogy a gyerekekkel rajzoltassuk is le a családot játékos formában,
állatokként, hátha tudjuk még tovább is hasznosítani a szimbólumaikat. Abban is
megegyeztünk, hogy én vezetem a beszélgetést, Blanka jegyzetel. Amikor akar,
bekapcsolódik a kérdezésbe, visszajelzésbe. Első alkalommal kevésbé akartam
beavatkozni, mint inkább megfigyelni a család működését.
Első találkozás
Kissé
késve érkeznek. Elsőnek az apa fut be az ajtón, kezében Boróval. A többiek a
lábukon. Boró ma belázasodott. Apa vékony, alacsony férfi, kézfogása
magabiztos. Az anya zárja a sort, mosolygós, szép arcú nő. A körben elhelyezett
székekre leülnek: anya ölében Boró, apa ölében Boci. Gitta a két felnőtt között
külön széken. A két kisebb gyermek gyakran változtatja helyét egyik szülőtől a
másikig, illetve a szobában van még egy kanapé, odaülnek. Boró le is fekszik.
Szopja az ujját, ha ránézek, szólítom, akkor lekonyul a szája, könnyes lesz a
szeme és láttatja, hogy szenved, sírásra áll a szája. Ha máshoz szólok,
megfigyeltem, hogy kisimul az arca, magára vagy a beszédre figyel csöndesen.
Boci nagyon aktív, mozgékony. Ha megszólítom, anyához bújik szégyenlősen.
Egyébként hangosan kifejezi kívánságait. Gitta nagylányosan, komolyan ül,
lóbálja a lábát. Lehet vele beszélgetni, ha anya nem akar helyette szólni.
Bemutatkozásunk
után megbeszéltük a kereteket, kiderült, hogy egy óra hosszra készültek – nem
emlékeztem, de bevállaltam, hogy nem jeleztem előre. Majd megállapodtunk abban,
hogy megpróbáljuk az általunk tervezett 2 órát 1,5-re csökkenteni, illetve Boró
állapotától függően rövidebb is lehet a találkozás. Majd megkérdeztem
hozzájárulnak-e ahhoz, hogy olykor fényképet készítsek. Hozzájárultak.
Csk:
Miben kérnek segítséget, ki miben?
Rita
szólal meg először: Régen érzem, hogy baj
van. Kerestem is a segítséget. Nem volt pénzünk családterápiára. Nagyon
örültem, amikor ráakadtam erre a lehetősége. Felborult az egyensúly a
családban. Kb. egy évre a házasságkötésünk után. Szerepzavarok vannak. Sok a
konfliktus. Gitta nevelési tanácsadóba is jár, fejlesztő pedagógushoz, korábban
pszichológushoz. Tudom, hogy a gyerek viselkedése a tünet, de mégis, mintha
ebből adódnának a konfliktusok is, nagyon sok a probléma körülötte. Billeg a
csónak, nem egy csónakban evezünk.
Ádám:
Én úgy érzem, hogy 7 éve vannak a
problémák. Sok a konfliktus a gyerekek között és talán ebből adódóan közöttünk
is.
Gitta:
Én nem tudom, miért vagyunk itt.
Rita:
Nem mondtam nekik. Máskor mindig
elmondom, hova, miért megyünk, de most nem mondtam. Azt akartam, hogy szabadon
mondják, amit akarnak.
Csk: Mit
gondolsz Gitta miért jöttetek ide? Mit érzel?
A Rogers-i segítő beszélgetés elemeit
használom a gyermek megszólaltatásához, érzései megfogalmazásához.
Gitta:
Nem tudom.
Blanka:
A nevelési tanácsadóba miért jársz?
Gita:
Mert lassú vagyok. Elgondolkodok. Ha
sokáig gondolkodom, elfáradok, és akkor elkalandozik a figyelmem. A matekkal
van gondom. (beszéde közben lóbálja, lengeti a lábát. Anya meg-megérinti,
hogy leállítsa a mozgását) Meg tudom
csinálni a feladatot, de több időre van szükségem. Ha időn túl csinálom meg a
feladatot, már pirossal kell írnom.
Csk:
Milyen érzés az neked?
Gitta:
Hát rossz. A hátam mögött a lányok
kinevetnek, azt hiszik, hogy buta vagyok, azért nem vagyok készen időre. Nem is
barátkoznak velem. Anyjához fordul: Tudod, azok … (neveket sorol), mert butának tartanak.
Csk:
Pedig te okos vagy, csak több időre van szükséged a matek feladatokhoz. -
Átfogalmazom az elhangzottakat - A beszéded nem lassú, hanem szép tempóban,
gördülékenyen fogalmazol. - Elismerést fűzök hozzá.
Gitta:
Irodalomból jó vagyok. Rajzolni is
szeretek, de ott se tudom mindig időre elkészíteni.
Blanka
megrökönyödve: Rajzolni is időre kell?
Rita:
Egy-egy témára van bizonyos idejük.
Gitta:
Társasjátékozni is szoktunk, meg
feladatokat oldunk meg. Boróval is jártunk együtt.
Réka:
Tavalyi tanévben 1 évig jártak a lányok
pszichológushoz a tanácsadóba a kettejük közötti veszekedés miatt.
Még
megkérdezem Bocit, aki szégyellősen anyja mögé bújik, és Borót, aki betegnek
látszik, és nem akar válaszolni.
Szoboralkotási
technikával tervezem folytatni az ülést, azért, hogy láthatóvá váljanak a
családi határok, alrendszerek, érzelmi kötödések. Azt a változatot
választottam, ahol minden családtag elkészíti a saját szobrát, azért, hogy
érezzék, nekünk mindenki egyformán fontos?
A gyerekekhez fordulok, de a
megfogalmazásban benne van, hogy itt mindenkire egyformán számítok, hogy elnyerjem együttműködésüket, és kifejezem
neutralitásunkat.
Csk:
Egy közös családi játékra hívlak most benneteket. Azt játsszuk, hogy mindenki
lesz szobrász és megalkotja a családja szobrát. Aki a szobrász, az dönti el,
hogy ki hová álljon, vagy üljön, vagy feküdjön, ki mellett legyen, hogyan
tartsa a kezét, testét. Egy szabály van, a szobrásszal nem lehet vitatkozni,
azt kell tenni, amit ő kér. Rendben? Ki kezdi? Ki lesz először szobrász?
Gitta
anyjára néz, a szeme azt üzeni: Kezd te anya!
Gitta
feláll, Ádám is. Elkészül
anya szobra. Majd
apa szobra.
Gitta
szobrába Boró nem akar beállni. Gitta szépen kéri szóval, testbeszéddel hívja.
Boró
ingatja a fejét, másképp nem mozdul.
Csk:
Hová állítanád és hogyan Borót?
Gitta:
Ide mellém, apa elé és én rátenném a
fejére a kezemet.
Csk:
Mit szoktál tenni, ha nem akarja
megtenni, amit kérsz?
Gitta:
Még kérem. De sokszor nem teszi meg.
Csk:
Mit tudnál még kitalálni, hogy benne
legyen a szoborban?
Gitta:
Odamegyünk mi, mellé (a kanapéra)
Gitta
középre ül megfogja szülei kezét, a szülők másik oldalán anya mellett Boró, apa
mellett Boci.
Csk:
Ügyesen megoldottad. Boró, Te is
megalkotod a te szobrodat?
Boró:
legörbülő ajakkal elfordul.
Csk: Fáj valamid, Boró?
Boró:
Visszanéz, bólogat.
Csk: Mid fáj?
Boró:
A fejem, a hasam, hányingerem van.
Csk:
Ha úgy érzed, hogy jobban vagy és
szeretnéd megcsinálni, szólj! Ha most nem alkarod, semmi baj, majd máskor.
Boró:
Mikor megyünk haza?
Szülőket
kérdezte, ők ránk néztek. Blanka megmutatta neki az órán, hogy hová fog menni a
nagymutató, amikor már mehetnek (~45').
Boró
bólintott.
Csk:
Boci, a te szobrod milyen lenne?
Boci:
Kis húzódozás után középre fekszik a kanapén, maga mellé apát, anyát, a két
oldalukra a testvéreit helyezi, illetve inkább Gitta helyezi magát, Boró marad,
ahol volt, anyja oldalán.
Miután
lefényképeztem az utolsó szobrot is, a szülőkkel szerettem volna megbeszélni a
szobrokban keletkezett érzéseiket, az üzeneteket. A gyerekeknek elfoglaltságot
terveztünk.
Csk
a gyerekekhez: Szeretném, ha rajzolnátok.
Képzeljétek el, hogy egy tündér elvarázsolja a családotokat. Mindenki egy állat
lesz. Ki milyen állat lesz, ha a tündér elvarázsolja? Rajzoljátok le! Ne
beszéljétek meg, mindenki a saját képzelete szerint rajzolja le! (Gitta és
Boci már ülnek is az asztalhoz, ahol előkészítettem a színes filctollakat,
papírokat. Boci rajzol.
Csk: Gitta! Annyi időd van, amennyit akarsz,
bármeddig rajzolhatsz!
Boró
fekszik a kanapén.
Csk: Boró! Ha te is szeretnél rajzolni, ide
jöhetsz, mert neked is van papírod. Te döntöd el, mikor van rajzolni kedved. (fekszik
tovább)
Csk
az apához: Hogyan érezte magát Rita
szobrában?
Ádám:
Elöl álltak a gyerekek, mögöttük mi,
egymás mellett. Rita átölelt, de a hátam mögött volt mégis, kicsit a körön
kívül.
Csk:
Kirekesztette önmagát? - gordoni parafrázis
Ádám:
Igen. Nem tudtam őt érinteni, mert
mindkét kezem a gyerekek vállán volt.
Csk
: Mi volt az üzenete ennek a szobornak az
Ön számára?
Ádám:
„Rád bízom a gyerekeket”
Rita: Azt akartam kifejezni azzal, hogy apa
elől van, én mögé bújok, hogy Te vagy a nagy és erős férfi, Te vezetsz.
Csk: Mit érzett Árpád szobrában, Rita?
Rita: Valamennyien körben egymás kezét
fogtuk. Túl egyenrangú a kapcsolat. Hiányzott a hierarchia. Szerintem (Ádám)
bizonytalan a szerepekben, nincsenek kiosztva a szerepek.
Ádám: Mindenki lát mindenkit. Mindenki tudja
valakinek a kezét fogni. Mindenki két ember kezét fogja. Mi felnőttek egymás
mellett vagyunk. A gyerekek közül a középső gyermek középen áll.
Gitta
szobrában a szülők szorosan egymás mellett állnak, Anya kezét Boci fogja, Gitta
egyik keze a szülők között, másik kezét Boró fejére tette volna.
Később
Boró mellé ültetve a családot, már a szülők közé ült Gitta és fogta a kezüket,
anya oldalán Boró, apa oldalán Boci.
Boci
szobrában mindenki fekszik, Boci a két szülő között.
Csk.: A gyerekek szobrában hogyan érezték
magukat? Mit vettek észre?
Rita: Gitta szobra olyan volt, mintha ülnénk
egy vasútállomáson rendezetlenül.
Ádám: Rosszabb volt, amikor külön voltunk (az
első Gréti szoborban) Amikor leültünk,
észrevettem, hogy bejött közénk. Az jólesett, hogy az anyjára hajtotta a fejét.
Kicsit ott hagyott Bocival minket, fiúkat.
Ádám: Boci szobrában a legtöbb az érintés.
Olyan vidám, nevetős kép.
Rita: Még nem sok mindent érzékel, nem
gondolkodott.
Közben
a gyerekek elkészítették a rajzaikat. Boci minden egyes figurát külön
megmutatott az anyjának, vagy nekünk is. Gitta csöndben alkotott, egyszer
megkérdezte, hogy magát is lerajzolja-e állatként. Boró észrevétlenül
csatlakozott a testvéreihez és ő is készített egy rajzot, mindenkinek odaírta a
nevét és azt is, hogy milyen állatot rajzolt. Ugyanúgy, ahogyan Gitta is tette.
Megdicsértük
őket, és megköszöntük a képeket. A gyerekek egyre szabadabban használták a
teret. Boci letelepedett a kanapéra egy felkínált Kinder figurával, melyen
egyszer összekaptak Gittával. Ekkor Gitta otthagyta öccsét és elkezdett a fali
táblára rajzolni. Boci utána ment és sírva-könyörögve hívta vissza, de Gitta rá
sem hederített. Anyja kérte menjen vissza hozzá, de Gitta azt mondta, minek, „ha nem foghatom meg a játékot”. Ekkor
anya felénk fordulva megjegyezte, hogy ez nagyon jellemző viselkedés, mint az
is, amikor Boróval egyezkedett Gitta, a szobrának felállításánál. Boró szabadon
és fesztelenül sétált a testvérei között. Boró az órára nézett: volt még 5
percünk. Úgy gondoltam, teszek még egy próbát a szobrászkodásra. Megkérdeztem
tőle, volna-e kedve most megalkotni a szobrát, és azután haza is mehetnek.
Ádám: Ha megalkotod, haza megyünk, ha nem,
addig maradunk itt, amíg meg nem alkotod.
Ez a
zsaroló fenyegetés megrémisztett, oldani akartam a kislányt. Féltem, hogy ez
nem fog szoboralkotáshoz vezetni. Úgy éreztem sürget az idő. Sürget a kislány.
Ezzel persze beavatkoztam a kapcsolatba, amit csak megfigyelni akartam.
Mindazonáltal amikor Boróval beszélgettem, vele voltam szövetségben a
neutralitás megtartásával.
Csk: Apa csak viccel. Nem kell itt maradni.
Akkor alkosd meg a szobrodat most, ha akarod. Ha nem alkotod meg, akkor is haza
mehettek.
Boró
elkezdte rendezni családtagjait. Ő állt most a szülők között középen.
Lefényképeztem.
Majd
lezártuk a találkozást azzal a kéréssel, hogy gondolják végig, ki, milyen
gyermeknevelési mintát hozott. Kinek, miről szól Boró meggyógyulása a
találkozás végére? Illetve gondolják végig, kinek mit jelent, hogy a gyerek
közöttük van. Csak a szülőket várjuk legközelebbre.
Hipotézisünk:
A
szülők különböző nevelési mintákat követve kívánják megvalósítani szülői
szerepüket. Jól látható, hogy a családi értékrendben eltérően gondolkodnak a
családon belüli egyenrangúságról, alá- fölérendeltségről. Itt nem volt látható,
hogy belemennek-e egymással szemben konfliktusokba, inkább a nagylány, illetve
a testvérek közötti konfliktusokat használták témaként. A gyerekek képesek
produkálni valamit, ami
a fókuszba kerül, és a
problémával, illetve a tünethozó gyerekkel foglalkozik a szülőpár. A problémák
a gyermekek születésével kezdődtek anya szerint. Lehetséges, hogy párkapcsolati
probléma van a háttérben. A szülőknek kiadott feladat már ennek feltérképezését
is szolgálja. Előkészítheti a párkapcsolati feszültségek gyökerének láthatóvá
tételét.
A
nagyobbik lány veszélyeztetett a kisebbrendűségi érzése kialakulására a saját
képességei kapcsán.
A Szeleburdi gyerekek különösen tehetségesek
a rajzban való kifejezésben. Felszabadultan, kreatívan alkotnak. Ez büszkesége
a szülőknek. Erőssége a családnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése