Keresés ebben a blogban

Esetbemutatás - családkonzultáció

Szeleburdi család

Előtörténet


Telefonon hívott az anya az első találkozásra. Megkérdezte, hogy ki jöjjön el. Gyermekneveléssel kapcsolatban szeretnének segítséget kapni. Azt kértem, hogy valamennyien, a gyerekek is. Akkor elmondta, hogy a legkisebb csak 4 éves és a nagyobbak 6 és 10 évesek. Kértem, hogy jöjjenek valamennyien. Legalább látjuk a viszonyukat, a szülőkét a gyerekekhez és viszont, valamint a testvérekét is egymáshoz - válaszoltam. Elfogadta.


A Szeleburdi család bemutatása
A nevet Rita, az anya adta. Mivel szolgáltatásunk anonim, de a pályázatot adminisztrálni kell, kértem adjanak maguknak nevet. Így lettek ők a Szeleburdi család.

11 éve házasodott össze a pár. Az anya pedagógusi főiskolai, jogi középvégzettségű, 3 évet határőrként dolgozott, azóta főállású anya, mellette 4 órában asszisztenciát vállal. Apa önálló vállalkozó az egészségügyi szférában, középfokú végzettséggel, ő a család eltartója.

Három évig egy dél-alföldi nagyvárosban éltek hármasban. A legnagyobb lány Gitta, 10 éves. Három év után munkalehetőséget kapott Ádám, a férj és visszatértek szülővárosukba, egy patriarchális kisvárosba. Ekkor érkezett a második lány, Boró, aki most 6 éves, majd Boci, aki 4 éves fiú. A lányok egy szobában, a fiú külön szobában, a szülők együtt alszanak. 

Családi életciklusuk szerint kisgyermekes család. Betty Carter és Monica McGoldrick szerint minden egyes generáció életének változása összefüggésbe hozható másik két generáció változásaival. Az egyik generációban bekövetkező változási, fejlődési eseménysor oka-következménye a másik generáció életében bekövetkező eseményeknek. Az életút-spirál a különböző generációk eseményeinek kölcsönös kapcsolatát jelenti, amelyen belül ragasztó-repítő szakaszokat különíthetünk el. Centripetális esemény például a kisgyermekkor. Minden, érintett generáció tagja többszörös lehetőséget kap arra, hogy ezeket a családi eseményeket, bár eltérő pozícióból, de újra átélje, tanulja.

Egyéni feladataik Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődésmodelljét figyelembe véve: Boci normatív krízise kezdeményezés vagy bűntudat. Ha a szülők és az óvodai gondozók bátorítják és támogatják a gyermek, kezdeményező próbálkozásait, miközben segítik őt azzal, hogy realisztikus és megfelelő választásokat hozzon, akkor a gyermek kifejleszti a kezdeményezésben való függetlenséget és ezzel megjelenik az erre a szakaszra jellemző én-erő, a szándék. 

Boró és Gitta normatív krízise teljesítmény vagy kisebbrendűség. Egzisztenciális kérdésük: Értékes tagja vagyok a világnak? Erik H. Erikson szerint ideális állapotban az általános iskola rengeteg lehetőséget nyújt a gyermek számára elismerésre: tanárok, szülők, kortársak által – tárgyak gyártása, lecke írása és tanulás, problémák megoldása során. Ha bátorítják, hogy csináljon dolgokat és utána dicsérik az elért eredményeiért ezekben, akkor egyre kompetensebbnek fogják érezni magukat, kitartva a tevékenységük mellett, sokszor a munkát az azonnali élvezet elé helyezve. Ezzel szemben, ha ezt a dicséretet nem kapják meg, büntetik, esetleg kifigurázzák őket a teljesítményükért, akkor kialakul bennük a kisebbrendűség érzése a saját képességeik kapcsán. 

A szülői alrendszer normatív krízise generativitás vagy stagnálás. Ezen időszakban a legfőbb fejlődési feladat az, hogyan tudnak hozzájárulni a társadalomhoz és segíteni az elkövetkező generációkat. Amennyiben ez sikerül, akkor a gondoskodás érzése a fejlődő ember jutalma.


A közös munka
Kolléganőm Galambosné Varjú Blanka családterapeutával 2003 óta dolgozunk közösen. Évente pszichodráma csoportot vezetésében, alkalmanként családterápiában. A találkozás előtt arról beszélgettünk, jó lenne látni a család struktúráját, a családi szabályokat, szerepeket, koalíciókat, alrendszerek, határokat. 

Azt terveztük, hogy megalkottatjuk mindenki szobrát, valamint azt, hogy szeretnénk a szülőkkel kicsit többet beszélgetni, addig a gyerekeknek biztosítunk elfoglaltságot. Készítettünk gyurmát, Kinder játékokat, papírt, színes filceket. Javasoltam, hogy a gyerekekkel rajzoltassuk is le a családot játékos formában, állatokként, hátha tudjuk még tovább is hasznosítani a szimbólumaikat. Abban is megegyeztünk, hogy én vezetem a beszélgetést, Blanka jegyzetel. Amikor akar, bekapcsolódik a kérdezésbe, visszajelzésbe. Első alkalommal kevésbé akartam beavatkozni, mint inkább megfigyelni a család működését. 



Első találkozás
Kissé késve érkeznek. Elsőnek az apa fut be az ajtón, kezében Boróval. A többiek a lábukon. Boró ma belázasodott. Apa vékony, alacsony férfi, kézfogása magabiztos. Az anya zárja a sort, mosolygós, szép arcú nő. A körben elhelyezett székekre leülnek: anya ölében Boró, apa ölében Boci. Gitta a két felnőtt között külön széken. A két kisebb gyermek gyakran változtatja helyét egyik szülőtől a másikig, illetve a szobában van még egy kanapé, odaülnek. Boró le is fekszik. Szopja az ujját, ha ránézek, szólítom, akkor lekonyul a szája, könnyes lesz a szeme és láttatja, hogy szenved, sírásra áll a szája. Ha máshoz szólok, megfigyeltem, hogy kisimul az arca, magára vagy a beszédre figyel csöndesen. Boci nagyon aktív, mozgékony. Ha megszólítom, anyához bújik szégyenlősen. Egyébként hangosan kifejezi kívánságait. Gitta nagylányosan, komolyan ül, lóbálja a lábát. Lehet vele beszélgetni, ha anya nem akar helyette szólni.

Bemutatkozásunk után megbeszéltük a kereteket, kiderült, hogy egy óra hosszra készültek – nem emlékeztem, de bevállaltam, hogy nem jeleztem előre. Majd megállapodtunk abban, hogy megpróbáljuk az általunk tervezett 2 órát 1,5-re csökkenteni, illetve Boró állapotától függően rövidebb is lehet a találkozás. Majd megkérdeztem hozzájárulnak-e ahhoz, hogy olykor fényképet készítsek. Hozzájárultak.
 


Csk: Miben kérnek segítséget, ki miben?
Rita szólal meg először: Régen érzem, hogy baj van. Kerestem is a segítséget. Nem volt pénzünk családterápiára. Nagyon örültem, amikor ráakadtam erre a lehetősége. Felborult az egyensúly a családban. Kb. egy évre a házasságkötésünk után. Szerepzavarok vannak. Sok a konfliktus. Gitta nevelési tanácsadóba is jár, fejlesztő pedagógushoz, korábban pszichológushoz. Tudom, hogy a gyerek viselkedése a tünet, de mégis, mintha ebből adódnának a konfliktusok is, nagyon sok a probléma körülötte. Billeg a csónak, nem egy csónakban evezünk.
Ádám: Én úgy érzem, hogy 7 éve vannak a problémák. Sok a konfliktus a gyerekek között és talán ebből adódóan közöttünk is.
Gitta: Én nem tudom, miért vagyunk itt.
Rita: Nem mondtam nekik. Máskor mindig elmondom, hova, miért megyünk, de most nem mondtam. Azt akartam, hogy szabadon mondják, amit akarnak.
Csk: Mit gondolsz Gitta miért jöttetek ide? Mit érzel?
A Rogers-i segítő beszélgetés elemeit használom a gyermek megszólaltatásához, érzései megfogalmazásához.
Gitta: Nem tudom.
Blanka: A nevelési tanácsadóba miért jársz?
Gita: Mert lassú vagyok. Elgondolkodok. Ha sokáig gondolkodom, elfáradok, és akkor elkalandozik a figyelmem. A matekkal van gondom. (beszéde közben lóbálja, lengeti a lábát. Anya meg-megérinti, hogy leállítsa a mozgását) Meg tudom csinálni a feladatot, de több időre van szükségem. Ha időn túl csinálom meg a feladatot, már pirossal kell írnom.
Csk: Milyen érzés az neked?
Gitta: Hát rossz. A hátam mögött a lányok kinevetnek, azt hiszik, hogy buta vagyok, azért nem vagyok készen időre. Nem is barátkoznak velem. Anyjához fordul: Tudod, azok … (neveket sorol), mert butának tartanak.
Csk: Pedig te okos vagy, csak több időre van szükséged a matek feladatokhoz. - Átfogalmazom az elhangzottakat - A beszéded nem lassú, hanem szép tempóban, gördülékenyen fogalmazol. - Elismerést fűzök hozzá.
Gitta: Irodalomból jó vagyok. Rajzolni is szeretek, de ott se tudom mindig időre elkészíteni.
Blanka megrökönyödve: Rajzolni is időre kell?
Rita: Egy-egy témára van bizonyos idejük.
Gitta: Társasjátékozni is szoktunk, meg feladatokat oldunk meg. Boróval is jártunk együtt.
Réka: Tavalyi tanévben 1 évig jártak a lányok pszichológushoz a tanácsadóba a kettejük közötti veszekedés miatt.
Még megkérdezem Bocit, aki szégyellősen anyja mögé bújik, és Borót, aki betegnek látszik, és nem akar válaszolni.
Szoboralkotási technikával tervezem folytatni az ülést, azért, hogy láthatóvá váljanak a családi határok, alrendszerek, érzelmi kötödések. Azt a változatot választottam, ahol minden családtag elkészíti a saját szobrát, azért, hogy érezzék, nekünk mindenki egyformán fontos?
A gyerekekhez fordulok, de a megfogalmazásban benne van, hogy itt mindenkire egyformán számítok, hogy elnyerjem együttműködésüket, és kifejezem neutralitásunkat.
Csk: Egy közös családi játékra hívlak most benneteket. Azt játsszuk, hogy mindenki lesz szobrász és megalkotja a családja szobrát. Aki a szobrász, az dönti el, hogy ki hová álljon, vagy üljön, vagy feküdjön, ki mellett legyen, hogyan tartsa a kezét, testét. Egy szabály van, a szobrásszal nem lehet vitatkozni, azt kell tenni, amit ő kér. Rendben? Ki kezdi? Ki lesz először szobrász?
Gitta anyjára néz, a szeme azt üzeni: Kezd te anya!
Gitta feláll, Ádám is. Elkészül anya szobra. Majd apa szobra. 



Gitta szobrába Boró nem akar beállni. Gitta szépen kéri szóval, testbeszéddel hívja.
Boró ingatja a fejét, másképp nem mozdul.
Csk: Hová állítanád és hogyan Borót?
Gitta: Ide mellém, apa elé és én rátenném a fejére a kezemet.
Csk: Mit szoktál tenni, ha nem akarja megtenni, amit kérsz?
Gitta: Még kérem. De sokszor nem teszi meg.
Csk: Mit tudnál még kitalálni, hogy benne legyen a szoborban?
Gitta: Odamegyünk mi, mellé (a kanapéra)
Gitta középre ül megfogja szülei kezét, a szülők másik oldalán anya mellett Boró, apa mellett Boci.



Csk: Ügyesen megoldottad. Boró, Te is megalkotod a te szobrodat?
Boró: legörbülő ajakkal elfordul.
Csk: Fáj valamid, Boró?
Boró: Visszanéz, bólogat.
Csk: Mid fáj?
Boró: A fejem, a hasam, hányingerem van.
Csk: Ha úgy érzed, hogy jobban vagy és szeretnéd megcsinálni, szólj! Ha most nem alkarod, semmi baj, majd máskor.
Boró: Mikor megyünk haza?
Szülőket kérdezte, ők ránk néztek. Blanka megmutatta neki az órán, hogy hová fog menni a nagymutató, amikor már mehetnek  (~45').
Boró bólintott.
Csk: Boci, a te szobrod milyen lenne?
Boci: Kis húzódozás után középre fekszik a kanapén, maga mellé apát, anyát, a két oldalukra a testvéreit helyezi, illetve inkább Gitta helyezi magát, Boró marad, ahol volt, anyja oldalán. 



Miután lefényképeztem az utolsó szobrot is, a szülőkkel szerettem volna megbeszélni a szobrokban keletkezett érzéseiket, az üzeneteket. A gyerekeknek elfoglaltságot terveztünk.
Csk a gyerekekhez: Szeretném, ha rajzolnátok. Képzeljétek el, hogy egy tündér elvarázsolja a családotokat. Mindenki egy állat lesz. Ki milyen állat lesz, ha a tündér elvarázsolja? Rajzoljátok le! Ne beszéljétek meg, mindenki a saját képzelete szerint rajzolja le! (Gitta és Boci már ülnek is az asztalhoz, ahol előkészítettem a színes filctollakat, papírokat. Boci rajzol. 


Csk: Gitta! Annyi időd van, amennyit akarsz, bármeddig rajzolhatsz!
 




Boró fekszik a kanapén.
Csk: Boró! Ha te is szeretnél rajzolni, ide jöhetsz, mert neked is van papírod. Te döntöd el, mikor van rajzolni kedved. (fekszik tovább)
Csk az apához: Hogyan érezte magát Rita szobrában?
Ádám: Elöl álltak a gyerekek, mögöttük mi, egymás mellett. Rita átölelt, de a hátam mögött volt mégis, kicsit a körön kívül.
Csk: Kirekesztette önmagát?  - gordoni parafrázis
Ádám: Igen. Nem tudtam őt érinteni, mert mindkét kezem a gyerekek vállán volt.
Csk : Mi volt az üzenete ennek a szobornak az Ön számára?
Ádám: „Rád bízom a gyerekeket”
Rita: Azt akartam kifejezni azzal, hogy apa elől van, én mögé bújok, hogy Te vagy a nagy és erős férfi, Te vezetsz.
Csk: Mit érzett Árpád szobrában, Rita?
Rita: Valamennyien körben egymás kezét fogtuk. Túl egyenrangú a kapcsolat. Hiányzott a hierarchia. Szerintem (Ádám) bizonytalan a szerepekben, nincsenek kiosztva a szerepek.
Ádám: Mindenki lát mindenkit. Mindenki tudja valakinek a kezét fogni. Mindenki két ember kezét fogja. Mi felnőttek egymás mellett vagyunk. A gyerekek közül a középső gyermek középen áll.
Gitta szobrában a szülők szorosan egymás mellett állnak, Anya kezét Boci fogja, Gitta egyik keze a szülők között, másik kezét Boró fejére tette volna.
Később Boró mellé ültetve a családot, már a szülők közé ült Gitta és fogta a kezüket, anya oldalán Boró, apa oldalán Boci.
Boci szobrában mindenki fekszik, Boci a két szülő között.
Csk.: A gyerekek szobrában hogyan érezték magukat? Mit vettek észre?
Rita: Gitta szobra olyan volt, mintha ülnénk egy vasútállomáson rendezetlenül.
Ádám: Rosszabb volt, amikor külön voltunk (az első Gréti szoborban) Amikor leültünk, észrevettem, hogy bejött közénk. Az jólesett, hogy az anyjára hajtotta a fejét. Kicsit ott hagyott Bocival minket, fiúkat.
Ádám: Boci szobrában a legtöbb az érintés. Olyan vidám, nevetős kép.
Rita: Még nem sok mindent érzékel, nem gondolkodott.



Közben a gyerekek elkészítették a rajzaikat. Boci minden egyes figurát külön megmutatott az anyjának, vagy nekünk is. Gitta csöndben alkotott, egyszer megkérdezte, hogy magát is lerajzolja-e állatként. Boró észrevétlenül csatlakozott a testvéreihez és ő is készített egy rajzot, mindenkinek odaírta a nevét és azt is, hogy milyen állatot rajzolt. Ugyanúgy, ahogyan Gitta is tette.

Megdicsértük őket, és megköszöntük a képeket. A gyerekek egyre szabadabban használták a teret. Boci letelepedett a kanapéra egy felkínált Kinder figurával, melyen egyszer összekaptak Gittával. Ekkor Gitta otthagyta öccsét és elkezdett a fali táblára rajzolni. Boci utána ment és sírva-könyörögve hívta vissza, de Gitta rá sem hederített. Anyja kérte menjen vissza hozzá, de Gitta azt mondta, minek, „ha nem foghatom meg a játékot”. Ekkor anya felénk fordulva megjegyezte, hogy ez nagyon jellemző viselkedés, mint az is, amikor Boróval egyezkedett Gitta, a szobrának felállításánál. Boró szabadon és fesztelenül sétált a testvérei között. Boró az órára nézett: volt még 5 percünk. Úgy gondoltam, teszek még egy próbát a szobrászkodásra. Megkérdeztem tőle, volna-e kedve most megalkotni a szobrát, és azután haza is mehetnek. 

Ádám: Ha megalkotod, haza megyünk, ha nem, addig maradunk itt, amíg meg nem alkotod.
Ez a zsaroló fenyegetés megrémisztett, oldani akartam a kislányt. Féltem, hogy ez nem fog szoboralkotáshoz vezetni. Úgy éreztem sürget az idő. Sürget a kislány. Ezzel persze beavatkoztam a kapcsolatba, amit csak megfigyelni akartam. Mindazonáltal amikor Boróval beszélgettem, vele voltam szövetségben a neutralitás megtartásával.
Csk: Apa csak viccel. Nem kell itt maradni. Akkor alkosd meg a szobrodat most, ha akarod. Ha nem alkotod meg, akkor is haza mehettek.
Boró elkezdte rendezni családtagjait. Ő állt most a szülők között középen. Lefényképeztem.


Majd lezártuk a találkozást azzal a kéréssel, hogy gondolják végig, ki, milyen gyermeknevelési mintát hozott. Kinek, miről szól Boró meggyógyulása a találkozás végére? Illetve gondolják végig, kinek mit jelent, hogy a gyerek közöttük van. Csak a szülőket várjuk legközelebbre.

Hipotézisünk:
A szülők különböző nevelési mintákat követve kívánják megvalósítani szülői szerepüket. Jól látható, hogy a családi értékrendben eltérően gondolkodnak a családon belüli egyenrangúságról, alá- fölérendeltségről. Itt nem volt látható, hogy belemennek-e egymással szemben konfliktusokba, inkább a nagylány, illetve a testvérek közötti konfliktusokat használták témaként. A gyerekek képesek produkálni valamit, ami a fókuszba kerül, és a problémával, illetve a tünethozó gyerekkel foglalkozik a szülőpár. A problémák a gyermekek születésével kezdődtek anya szerint. Lehetséges, hogy párkapcsolati probléma van a háttérben. A szülőknek kiadott feladat már ennek feltérképezését is szolgálja. Előkészítheti a párkapcsolati feszültségek gyökerének láthatóvá tételét.
A nagyobbik lány veszélyeztetett a kisebbrendűségi érzése kialakulására a saját képességei kapcsán.
A Szeleburdi gyerekek különösen tehetségesek a rajzban való kifejezésben. Felszabadultan, kreatívan alkotnak. Ez büszkesége a szülőknek. Erőssége a családnak.



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése