Lebben a nyírfaág,
csókol a Nap,
fagyos lelkemre fényt simogat.
Bújik a zöld levél,
pattan a rügy
Gyümölcsöt-oltó szíve alatt:
ébred a pille, pólya az álma.
Hajnali széllel György hava vár.
Csörren a szarka,
elnyíló barka porzóit szórja.
Sír a magány.
