CSALÁDSEGÍTŐ ÉS GYERMEKJÓLÉTI SZOLGÁLAT
1998 - 2000-ig kollégáim között többen elköteleződtek a
családterápiás képzésben. Ketten meg is hívtak közös munkára, így részt
vehettem dr. Ráthay Csaba, dr. Komlósi Piroska szupervízióján,
esetmegbeszélésén. Készítettünk videofelvételt, hanganyagokat
családkonzultációs ülésekről.
Érdekes volt, de keveset tudtam a mentálhigiénéről, ezért
jelentkeztem Semmelweis Egyetem
képzésére.
Izgalmas volt, de nem vonzott annyira, mint a pszichodráma
módszer, amit a mentálhigiéné mellett kezdtem tanulni.
A családkonzultációk során magamat inkább ösztönös lénynek
éltem meg, nem nagyon értettem, hogy miért akarnak velem, tudatlannal együtt
dolgozni.
2003-ban kiváltottam a vállalkozói igazolványomat. Leginkább
csoportvezetési feladatokra kértek fel. Valamint magam is szervezek, önismereti csoportokat. Egyik kolléganőm Galambosné Varjú Blanka, családterapeuta. Szeretünk együtt
dolgozni, nagyon jól kiegészíti egymást a személyiségünk.
Ő továbbra is meghívott ko-vezetőnek családterápiás
ülésekre, egy-egy családhoz. Csodálva figyeltem, ahogyan bánik a családokkal.
Alkalmaztuk a családterápia - pszichodráma módszerkombinációt. Székely Ilona a
“Tárgykapcsolat - elmélet a családterápiában” című könyve hatott rám. A
pszichodinamikus irányzatot tudtam könnyedén
magamévá tenni.
Kezdtem magam egyre kompetensebbnek érezni, de a vezetés
felelősségét sose kértem, nem vállaltam. Megígértem magamnak, hogy még egy
képzést elvégzek, és az családterápiás képzés lesz.
2010-ben Debrecenben részt vettem egy családterápiás
műhelymunkában, családállításon. Az önismereti munkám, személyes fejlődésem
fontos állomása volt, amikor is megéreztem a módszer rám tett hatását.
2013-ban tagja lettem az egyesületnek.
2014. 03.24-én részt vettem az egyesület XXVIII.
Vándorgyűlésén, Egerben.
2014. 09.30-án Judith Kellner “Érzelem Fókuszú Párterápia”
című kurzusán ismerkedtem ezzel az
élményközpontú modellel.
Egyéni és csoportos konzultációkat vezetek elsősorban.
Azonban számtalan esetben szükséges volt a család bekapcsolása egy-egy
problémamegoldásban. Korábbi (családsegítőben volt, mára mindenki máshol
dolgozik) kollégáimat kértem fel, segítsenek önkéntes munkájukkal nekem, az
egyesületnek, végső soron a családoknak.
Három volt kollégám - családkonzulens, mediátor, családterapeuta -
közreműködésével, családkonzultáció, mediáció beiktatásával vittem tovább
néhány esetet.
Az egyre növekvő igényt, az egyesület elnöke családterápiás
szolgáltatás bővítésére írt, nyertes pályázatával elégítettük ki. 2011 óta
minden évben lehetőség van a 6-4 családnak, egy 4-6 alkalmas családterápiát
ingyenesen igénybe venni.
Nekem pedig lehetőségem van gyakorolni családterapeuta
mellett. Már egyedül is folytatok konzultációkat egy-egy családdal, az egyéni
konzultációkat kiegészítve vagy önálló szolgáltatásként.
A legutóbbi szolgáltatás
hirdetéséhez készített plakátom:
A képzés és az intenzív gyakorlás egy időre esett. Bár
korábban is olvasgattam szakirodalmat, a képzés sokkal többet követelt. A
hónapok teltével egyre tudatosabbá váltam, és egyre nagyobb felelősséget
vállaltam a közös munkában. Ma már nem ijedek meg egyedül vezetni a folyamatot.
Szükség esetén megteszem. Előnyben részesítem a páros vezetést, amennyiben
társammal, egymást kiegészíti személyiségünk.
Régen tudatosult bennem, hogy előbb kipróbálok valamit a
gyakorlatban s azután tanulom hozzá az elméletét. Kezdődött ez 18 éves
koromban, amikor szülőfalum óvodájában elhelyezkedtem, majd 22 évesen szereztem
óvónői diplomát Szarvason. 34 évesen átnyergeltem a családsegítő szolgálathoz,
37 évesen szereztem mentálhigiénés diplomát a Semmelweis Egyetemen. 34 évesen
elindultam egy saját élményű önismereti pszichodráma csoportban, 42 évesen
lettem pszichodráma vezető. 43 évesen kezdtem rendszeresen serdülőkkel
dolgozni, 46 évesen diáktanácsadóvá avattak az ELTE-n. Gyakorlatias ember
vagyok.
Azért lettem óvónő, mert nem tudtam, mi akarok lenni, azt
biztosan tudtam, hogy anya leszek. Azt gondoltam, hogy a pedagógiai ismeretek segítenek
elég jó anyává válnom, a hozott mintát keveselltem. Családgondozó azért lettem,
hogy a saját családomon képes legyek segíteni, persze hamar rájöttem, hogy
ennek útja a saját személyiségfejlesztésem. Diáktanácsadói tanulmányokkal
magabiztosabb szülőnek éreztem magam kamasz fiam nevelésében is.
A portfólióm összeállításánál a gyakorlati tevékenységeimet,
tapasztalataimat fűztem össze a képzés elméletével, a képzés tananyagával. A
tantárgyakhoz kapcsoltam a családokkal végzett munkámat időrendi sorrendben.
Ezáltal a fejlődésem hullámzó vonala is jobban követhető.
