Páros tánc - egy családkonzultáció jegyzőkönyve

Géza 42 éves művezető, melegszívű, bizalmat sugárzó, helyes, mosolygós férfi.

Irén 44 éves könyvvizsgáló, csinosan mutatós nő, szigorú tekintettel.

A gyerekek, 7 éves Ádám, és 6-6 éves iker, Géza és Szimi - velük nem találkoztunk.

(A felismerhető adatok kitaláltak)

Géza keresett fel telefonon. Élettársával szeretnék igénybe venni a meghirdetett családterápiás szolgáltatásunkat. Szeretnék rendbe tenni a kapcsolatukat. Mindketten megcsalták egymást.

Első találkozás 

Csk: Ki miben kér segítséget? Ki hogyan látja a problémát?

Géza: Eltávolodtunk egymástól. Szeretném újból megtalálni a Irént.

Irén: 13 éves a kapcsolat. Úgy érzem a gyerekek megszületése után magamra maradtam a problémákkal. Gézát nem lehetett leültetni beszélgetni sem. A munkahelyemen az egyik kollégámmal osztottam meg a gondjaimat, vele mindenről lehetett beszélni.

Csk: A munkahelyén talált lelkitársat.

Irén: Apa ezt nehezen tudja feldolgozni.

Géza: Elvesztettem önmagam. Benne vagyok egy falban, nem tudom kezelni a helyzetet.

Irén: Nekem idő kell, hogy visszataláljak hozzá. Gézának túl kellene lépnie rajta. Géza már egyszer elvált.

Géza: Irénért léptem ki a kapcsolatból.

Irén: Megcsalt engem a kapcsolatunk elején. Én feldolgoztam egyedül. Ebben is magamra hagyott. Azután Sárával is volt valami.

Géza: 2-3 éve a kolbász fesztiválon sokat ittam. Akkor lefeküdtem vele egyszer, de nem is emlékszem, hogy történt.

Csk: Föl akarják oszlatni az összes hazugságot.

Célunk: Géza küzdje le bűntudatát. Géza ha meglátja Irén volt szeretőjét, 180 Hgmm lesz a vérnyomása. Irén, ha segítséget kért, kioktatást, letolást kapott Gézától.

Szereptisztázás, megszólításként javasoljuk, hogy szólítsák a nevükön egymást: Géza, az apa helyett.

Apák, anyák, Családi minták feltérképezése.

Az áprilisi családterápiás vándorgyűlésen beharangozták május 7-8-ára  Judith Kellner workshop-ját: Érzelem Fókuszú Párterápia - A kapcsolat megteremtése és a kötődés helyreállítása címmel. A szervezők kérték a családterapeuták jelentkezését, akik jelenleg folyamatban dolgoznak olyan párokkal, akiknél érzelmi elakadással találkozunk. Abból a célból, hogy demonstrációban vegyenek részt  - a J. Kellner előadásában, –, mind a pár, mind a terapeuták. Továbbá kérték, hogy a ne most akasszunk le az utcáról valakit, ne hozzuk el rokonainkat, hanem egy valós pár valós terápiája legyen.

Kolléganőmmel egymásra néztünk, s mire hármat számoltam, már a Baráth Katalin előtt is álltunk a felajánlásunkkal. Nagyon megörült, cserébe a részvételi díjat elengedte nekünk. A párnak útiköltség térítést is kértünk. Abban maradtunk, hogy mi megbeszéljük a párral, ő pedig vár még pesti jelentkezőre.

A párt telefonon kerestük meg. Azonnal beleegyezett Irén, Géza pedig a kedvéért mosolyogva igent mondott.

Egy héttel a workshop előtt kiderült, hogy Komlósi Piroskával dolgozó párral demonstrál az előadó. Ennek ellenére mi már megkaptuk az ingyenes részvételi lehetőséget.

Sajnos ez a demonstráció elmaradt betegség miatt. Mindenesetre, mi sokat tanultunk, Irén és Géza pedig a bemutató lehetőség tényétől is, megtáltosodott.

Második ülés 

Irén: Sokat beszélgetünk. Jó úton haladunk. Géza belefolyik a prolémamegoldásba. Néha túlságosan. Támaszt várok. Eddig, Géza a megoldást kritizálta. Most közösen gondolkodunk, közös megoldást találunk.

Csk: Milyen érzéseket kelt ez Önben?

Irén: Nincs nyomasztó érzés, nem vagyok egyedül. Közösen választottunk iskolát a kicsiknek.

CSk: Felszabadult a felelősség terhe alól, közösen döntöttek.

Géza: Tudunk egymással normálisan kommunikálni, ez lendületet adott. Véleményt cserélünk kritizálás helyett. Jobban odafigyelek az otthoni dolgokra. Másról is beszélünk. Építkezünk.

Csk: Milyen érzéseket kelt ez Önben?

Géza: Melegséget érzek, Része vagyok a dolgoknak.

Irén: Géza vevő volt a problémákra. Régen rám hagyta.

Csk. Most, még miben változtatnának?

Irén: Úgy érzem Géza teljesen rám tapad. A munkahelyen állandóan bejön hozzám, ellenőriz, szóba állok-e Zoltánnal. Szerintem ebből baja lehet neki is.

Géza: Figyelem, hogy a főnök mikor ment el, mikor várható, csak akkor megyek be hozzád.

Irén: Engem pedig zavar.

Csk: Irénnek szabadságigénye, Gézának biztonságigénye van.

Géza: Fél évig tartott Irén kapcsolata.

Csk: Fél év bizalomvesztett állapotban.

Géza: Jó megölelni.

Apák, a biztonság az életükben

Irén első szülött, 5 év korkülönbség az öccse és közte. Korán kellett felelősséget vállalnia leosztott pótszülői szerepben. Apja szigorú, túlzott elvárásokkal. Érzelmi terror volt jellemző heti rendszerességgel. “A szabadságomban nem korlátoztak” Csak tanulni és a tesóra vigyázni kellett. Szolgalelkű, magában őrlődő anyja mellett Irén ütközött az apjával, hanem tudta tűrni viselkedését. “Ha gondja volt anyámmal, elment inni” Éjjel haza jött a kocsmából és akkor veszekedett. “Anyának segíteni kellett, hogy bele ne roppanjon”. Irén védőfal, pajzs kettőjük között.

Apai üzenet: Fiam, te csak magadra számíthatsz! Téged senki ne terrorizáljon! Neked senkitől ne kelljen függjél!

Anyai üzenet:

Légy szolgalelkű! Maradj csendben! Hagyd rá, aztán csináld úgy, ahogy akarod!

Irén: Ráhagyta, de a háta mögött kijátszotta apát. Hazugsággal érte el a céljait.

Csk: Ezért fontos Önnek lerombolni a hazugságokat a Gézával való kapcsolatukban, mert nem kéri az anyai mintát. Honnan jött az átvehető minta?

Irén: Anyai nagymamából jön egy erős női minta. 70 évesen egyedül Budapestre költözött. Határozott, de nem tudott kedves lenni, szeretetet adni.

 

Isten háta mögött (nuskull.hu)

Irént anyja számonkérte, korlátozta, büntette: “Folyamatos, alattomos kontroll”.  Szabadságra vágyna. Sérült, hiányos intimitással lép a felnőtt korba. A pár és gyermekeik Irén szüleivel közös társas házban élnek. Az emeleten a fiatalok, lent a nagyszülők.

Gézát apja állandóan verte. Részegen mindig, de józanon is. Öccse van. Az egész családot terrorizálta, különösen Gézát. 14 éves, amikor elváltak szülők, az anyja elment. Géza maradt az apával és az élettársával.

“De addig sem neveltek. Buliztak.” 16 évesen megkérte az apai nagyszülőket, hogy hozzájuk költözhessen.

A szülei most is kisvárosban élnek külön. A mama gyakran jár a fiatalok városában, de nem keresi az unokáit.

Apai üzenet: “Dolgozni kell!”

Anyai üzenet: “Menekülj a problémáktól! Számba venni nem érdemes”

Apai nagymama üzenete: “Üljetek alám!” (tyúkanyó, gondoskodó)

“Bármire képes vagy, ha kitartóan dolgozol érte. Meg lesz a gyümölcse. Spórolni kell, a számlákat kifizetni, ami marad, azt beosztani”

Géza: Melegszívű érzékeny nagyi volt.

Cst: Az intimitásban való sérülés a kapcsolat elején nem fáj annyira, mint 13 évvel az építkezés után.

Csk: Egyensúly van a szülői szerepeikben:anyaszívű apa, apaszívű anya.

Harmadik találkozás 

Géza a munkahelyén csúszni akar a karrier létrán. Rosszabbra töltötte ki a tesztjét, mint amennyire tudta, hogy ne abba a beosztásba kerüljön, amelyikben volt. Kevesebb legyen a felelőssége és a munkája a közelgő leépítés után. Irén ezt a lépést nem érti, majd furcsállja, de mikor elmagyarázza Géza, hogy a családjára akar jobban figyelni, meggyőzi a párját.

Az eredeti és a jelenlegi családjuk összehasonlítása.

Csk: Miben hasonlóak? Mit vettek át, mit visznek tovább?

Irén: Következetesség. Anya, apa egy véleményen. A szülők közötti teljes egység jellemző. A hétvégi ebédet együtt költjük. A házaspárok között egyenrangúság van, alá-fölérendeltség helyett.

Minőségi együtt töltött időre (ami nem volt a szülőknél) figyelmet fordítani.

Géza: Közös ebéd. Szigorúság érzelmi bántalmazás nélkül. Kommunikáció teljes hiánya, egyoldalú kinyilatkoztatás helyett megbeszélni, a gyerekeket is meghallgatva, közös döntést hozni.

Szégyellem a szüleimet. Szégyenletes dolog, amit ma is művelnek.

Irén az anyja felé teljes elutasításban van. Mindig csak a kritikát kapta és kapja ma is tőle. Felkínáljuk az anya - lánya kapcsolat rendezését  következő, őszi ülésen.

Irén: Apával 5 éve volt egy nagy beolvasós beszélgetés, azóta jól megvagyunk. Jó nagyapa lett.

Csk: Házi feladat az lesz, hogy kétszer 3 nap érzelmi együttlétet adjanak maguknak, egymásnak, csak kettesben. Megoldható?

G.,I. : Megpróbáljuk.

Negyedik találkozás

Irén: Géza sokat változott. Meghallgat, részt vállal a gyermeknevelésben. Belátta, hogy eddig nem jól működött.

Géza: Minden így van, ahogy Irén mondja.

Csk.: Csak Géza változott?

Géza: Próbálja I. is építeni a kapcsolatot. Visszataláltunk egymáshoz. Nem is értem korábbi magunkat. Ezt lehetett volna rombolás nélkül is. A munka helyett a kapcsolatba teszem az energiát.

Irén: 13 év után októberben házasságot kötünk. Vettünk egy telket is. A nagy szülők közelében, építkezni kezdünk.

Csk. Hogyan tovább velünk?

Feszültség Géza anyukájával. 

Drága ajándékokat küld a gyerekeknek, találkozás nélkül. Utoljára egy éve volt náluk.

Feszültség Irén anyukájával.

Közös bennük, G. szerint:

akaraterő

nem tudják egymással megbeszélni a dolgokat

bizonyítási kényszer

Irén: Anyukám nem szállt szembe édesapámmal. Nem vitatkozott, hazugság halmazban élt. Csak ne legyen konfliktus. Állandóan védekezik.

Ebben az időben egy másik szülőpár könyvajánlatokat kért, segítségül a gyermekneveléshez. Email-en küldtem mindkét család számára linkeket, dr. Vekerdy Tamás, és Kádár Annamária könyveiből, valamint Po Bronson - Ashley Merryman:  Amit rosszul tudtunk a gyerekekről (Kulcslyuk Kiadó Kft. 2014). A két tudományos újságíró több évig tartó aprólékos munkával gyűjtötte össze azokat a friss kutatási eredményeket, amelyek valami újat, érdekeset mondanak nekünk a gyerekekről.

A pár számára motiváló részlet az utóbbi könyvből:

"Egy vizsgálatban a gyerekek egyharmada viselkedett agresszíven, miután felvételről végignézett szülei között egy konfliktust - kiabáltak, dühöngtek, vagy beleöklöztek egy párnába. Ám volt valami, ami 4%-ra szorította le az utólagos agresszív reakció arányát. Minek volt ilyen varázslatos hatása? Annak, ha a gyerek nemcsak magát a konfliktust, de annak feloldását is végignézhette. Amikor ugyanis a filmfelvételt a veszekedés kellős közepén állították le, a gyerek rendkívül feszült állapotba került, ha azonban annak is tanúja lehetett, ahogy a felek kibékülnek, az megnyugtatta őt. A veszekedés lehetett mégoly vehemens is - ha kibéküléssel zárult, a legtöbb gyerek ugyanolyan pozitív hangulatban volt, mint ha egy barátságos interakciót nézett volna végig szülei között. Ez annyit jelent, hogy azok a szülők, akik a veszekedés közepén elhallgatnak, és átmennek a másik szobába, mondván, 'ne a gyerek előtt', rosszat tesznek. Cummings kimutatta, hogy a konstruktív párkapcsolati konfliktusoknak való kitettség kifejezetten jót is tehet a gyerekeknek - ha azok nem eszkalálódnak túlságosan, nem torkollnak sértegetésbe, és szeretetteljes feloldással érnek véget. Ez hosszú távon fokozza biztonságérzetüket, és a tanárok értékelése szerint az ilyen gyerekek több proszociális viselkedést tanúsítanak. Mint Cummings megjegyzi: 'A feloldásnak persze hitelesnek kell lennie, nem olyannak, amit csak a gyerekek kedvéért játszanak el a szülők, mert azon rögtön átlátnak.' A gyerekek ebből konfliktuskezelési stratégiákat tanulnak, saját szemükkel látják, hogyan kell kompromisszumot kötni és kibékülni - míg azok a társaik, akik csak a veszekedésnek lehetnek tanúi, ebből a leckéből kimaradnak."

Ötödik találkozás 

Irén: Megpróbáltam beszélgetni anyával. Nyugodtan viseltem a tőlem való különbözőségét, gondolatait. Aztán csinált valamit,és mindent lesztornózott. Azt hittem, hogy javul a kapcsolatunk. Aztán érezteti, hogy én háttérbe szorulok a tesóm mellett. Az esküvőnkre eljött, de nem olyan szívvel - lélekkel, mint amikor tesóm esküvője volt.

Csk: Géza hogy élte meg?

Géza: Anyósom semleges, középmezőnybe volt. “Ki van pipálva az esküvő”.

Cst: Korábban érdekelte, hogy együtt élnek vagy házasok?

Irén: Nem.

Cst: Mit tudtak a szülei a problémáikról?

Irén: Hallották a veszekedéseinket. Anyukám, biztosan engem okolt: “Remélem nem csináltál hülyeséget”

Csk: Mit válaszolt?

Irén: Lezártam ezt a beszélgetést. Korábban sem beszéltünk meg semmit.

Cst: Nem figyelt Önre korábban sem, mert Ön jól tanult, jól viselkedett, nem volt Önnel baj. Minden figyelme az öccsére terelődött, aki mindent elkövetett, hogy figyeljenek rá. Zűr, probléma volt körülötte, vele.

Irén: Igen. A gyerekektől (ikrek) is ezt várom: előbb a kötelesség, utána a játék. Ábel is ilyen. Szimi még éretlen az iskolára. Ez derült ki az őszi iskolaérettségi vizsgálatból is. Bár májusig még rengeteg idő van, nem tudom, miért most kellett ez a vizsgálat.

Itt egy mese következik az étkezések körüli zűrzavarról. A gyerekek válogatnak, húzzák az időt az evéssel, sokáig tart, nincs idő nyugodtan készülni a lefekvéshez.

Géza: Most bekeményítettem.

Irén: Fél óra alatt is lehet enni és marad fél óra játékidő.

Csk: Kinek mit kellene tennie ehhez?

Géza: Inkább minket igényelnek, mint a tévét. Mind a hármat velünk egy hullámhosszra kellene állítani.

Cst: Magukat kell összhangra állítani. Szimi másban tehetséges, gondolom mozgása, érzelemkifejezése, kézügyessége ..

Irén: Igen. Ezek, és a memóriája.

Géza: Olimpiai bajnok tornász lenne - De nem engedjük. A nőiességét látjuk. Talán a zene az útja. Én egy zeneiskola mellett nőttem fel. Vágytam rá, hogy zenéljek.

Csk: Melyik hangszer vonzza?

Géza: Gitár, dob.

Irén : Én táncolni szerettem volna. Társas táncot.

Géza: Én is gondolkoztam a társas táncon.

Csk: Az lesz a következő házi feladat, hogy megtalálják, hová szeretnének menni táncolni. Önök élvezzék a közös táncot, a gyerekeknek ne az önök álmát kelljen megvalósítani, hadd legyenek szabadok. Lehet, hogy a példa nyomán azt választják,de bármit választhassanak.

Irén: Anyám nem tudja felfogni.

Cst: Ha édesanyja felfogná, hogy mit tett, akkor mi lenne? Olyat vár tőle, amire nem képes.

Irén: Úgy viselkedik, hogy vegyük észre, hogy haragszik.

Géza: Az ikreknek volt szülinapja, amikor édesanyám bekopogtatott. De nem szülinapra jött, hanem a Tescoba. Ez borzalom. 14 évesen elment otthonról.  19 évesen találkoztam vele újból.

Cst: Géza az anyai szeretet utáni vágyakozást át tudta tenni Irén felé, a gyerekei felé. Az anyja anya nem tudott lenni, nagymama sem tud lenni. Irén egy lépéssel hátrébb van: reménykedik, anyja hátha anya lesz. Úgy tűnik, benne nincs változás iránti vágy.

Géza: Én a nagymamától tanultam: fogta a problémát,oldjuk meg. Anyám otthagyta, apám a szőnyeg alá söpörte.

Cst: Ez a nagymama a női idea. Irénnek honnan jön a férfi idea?

Irén: Talán apukám. Nem. Nagyon kemény, nagyon szigorú volt. Nagyapám, velem normálisan bánt. Én voltam a kedvence. - egyedül hozzám volt jó, egyedül velem bánt kedvesen.

Cst: Ott ismerte meg a férfiból áradó melegséget, amire vágyott.

Irén: De legalább … fogadna el.

Csk: Nem fog változni. A kapcsolatukban Ön változott. Tudná gyermekként kezelni az anyját?

Géza: Én is ezt teszem az apámmal. Lágyból tudok menni keménybe. Ezt nagymamától tanultam. Megszerveztem egy munkát, hogy összeszokjanak az apáink. Apósom azt mondta utána, most már a fia vagyok.

Irén: Apám a teljesítménye alapján ítél meg. Aki teljesít annak mindent, aki nem, azt  semmibe veszi.

Géza: Istenként néz rám. Szellemi és fizikai munkát is tudok végezni.

Cst: Integrálta

Géza: Gézu térlátása fantasztikus: három dimenzióban is tud rajzolni.

A párkapcsolat kivirágzott, a szülői alrendszer rendeződött, az új hozott probléma a gyermeknevelési gondok, valamint az ezzel összefüggő nagyszülői alrendszerrel való együttműködés kiépítése, illetve az anyai nagyszülőkkel határbontás, távolságépítés.

Ebben az időszakban, városunkban tartott előadást a dr. Vekerdy Tamás, Jól szeretni - Tudod-e, hogy milyen a gyermeked címmel. Melegen ajánlottuk mindkét kisgyermekes velünk dolgozó családjaink szüleinek.

 “Megismerlek és elfogadlak.

Olyannak, amilyen vagy.

A te teljes világodat.

Aki jól szeret, az megismer és elfogad - saját világát kitágítja a másik felé.

Befogadja őt.”

(dr. Vekerdy Tamás: Jól szeretni, 2013)

„Nagy amerikai vizsgálat eredménye szerint a maximálisan beszabályozott családból ugyanannyi deviáns, antiszociális, neurotikus gyerek kerül ki, mint a teljesen szabadon hagyó családból! A többé-kevésbé egészségesek – mert hiszen mindnyájan egy kicsit neurotikusak is vagyunk – középről jönnek. Persze középen lenni nagyon fárasztó! Ugyanis középen mindig mindenről újra dönteni kell. Minden helyzetről. Mindig jelen kell lenni. Egy kapcsolatot és egy családot illetően a döntő kérdés az, hogy jelen vagyok-e folyamatosan a társam és a gyerekeim életében, vagy rutinból pergetem a dolgot.” (dr. Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság, 2013)  

Hatodik találkozás 

Célunk:

Tudatosítani az elért eredmények mögötti egyéni és együttes változásaikat mind a kommunikációjukban, mind a viselkedésükben.

Ez a pár megoldotta, és eljutott dr. Vekerdy Tamás előadására.

Cs: Kaptak segítséget a gyereknevelésben?

I: Igen. Nagyon sokat. Hétköznapi nyelven beszélt, és ugyanazokat mondta ki, amiket én is érzek. Az volt a legjobb, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Tele volt a terem.

Csk: Gézának mit adott az előadás?

G:  Hogy miben tudok engedni a gyerekeknek, és miben nem.

I: Fogadó óra is volt, nagyon sok visszajelzést kaptunk a tanító nénitől. Nagyon megdicsérték, precíz, pontos, megbízható.

Cst: Ehhez Önöknek mi köze van? Mi a részük benne?

I: A gének

Csk. Ezen kívül?

I: Odafigyelés, szeretet, a környezet, a minta, amit látnak otthon. Megöleljük egymást, megpusziljuk.

Cst: Kimutatják az érzéseiket egymás felé és a gyerekek felé.

G: Amit látnak rajtunk, beillesztik a maguk életébe. Pl. a rend.

Cst: Példával mutatják az értékrendet.

Cst: Ha helytelenül viselkedik valamelyik gyerek, megvonják-e szeretetüket?

I: Nem! Soha! Néha megkérdezik, hogy “akkor most nem szeretsz?” Elmondom, hogy szeretlek, mindig szeretni foglak, csak most haragszom, vagy szomorú vagyok azért, mert … viselkedtél.

Csk: Feltétel nélkül szeretik, elfogadják gyermekeiket. Hol táncolnak? Merre keresgéltek?

I: Még nem találtuk meg, de Szimi, nagy szívfájdalmamra nem táncol, hanem zenélni fog. Az óvónők szerint is nagyon jó a hallása. Elvisszük a zeneiskolába. Most a trombita tetszik neki. Talán zongorázni fog.

Csk: Engedik választani. Önök mit választottak?

I: A Csabagyöngyében társas tánc van, gyerekeknek is. A két kicsinek is kell keresni valamit.

Csk: Nehezen gondolnak magukra csak mint párra, mint párnak járó szabadidő eltöltésre.

Cst: Mese a cserepes virágról, a párkapcsolat szimbólumáról, amit folyamatosan ápolni kell.

Csk: Amikor elmentek dr. Vekerdy előadására, azt hogyan csinálták?

G: Közöltük a nagyszülőkkel, hogy elmegyünk.

Csk: Mennyire fontos a motiváció a programszervezésben? Könnyebb egy gyermekneveléssel kapcsolatos előadásra elmenni, mint táncolni, vagy szórakozni?

I: Anyám próbál lelkiismeret furdalást okozni.

Csk: Melyik műfaj érdekli Önöket?

I: Társastánc.

G: Társastánc és néptánc. Voltam egyszer Pesten egy alkalommal és fergeteges hangulata volt.

Csk: A páros tánc a férfi és a nõ közötti beszédes szerelmi jelkép, szimbólum. A parasztok pedig – évszázadok óta – zabolátlan erővel és szenvedéllyel adják át magukat a tánc erejének és érzéki élvezetének. Táncuk az életösztön legerősebb megnyilvánulása.

G: Nincs idő.

I: Én el fogok indulni. A hétvégén voltunk az Arborétumban a gyerekekkel együtt. Rokonlátogatással egybekötöttük.

G: Anyu főzött is. A gyerekeknek ízlett, nekik készítette, a kedvencüket. Sokat ettek.

Csk: A mama a saját otthonában képes igazi mama lenni, otthonában magabiztosabb.

I: Anyukám jobb háziasszony, nálunk kisebbségi érzése van. 

Csk: Talán jobb lehet a kapcsolatuk, ha Önök a mama otthonában találkoznak.

G: Nem tetszett neki az a telek, amit megvettünk. Erdő mellett van. Tegnap pedig hívott, hogy talált olcsóbban tuját, mint amennyiért az arborétumban láttunk. Mondtam neki, hogy még ráérünk megvenni.

Cst: Miről szól ez a viselkedés?

G: Próbál közeledni felém.

Csk: Az Önök önálló házába, ő is másképpen, a másik nagyszülővel egyenrangúan, találkozhat az unokáival.

Cst: Összegezzük a találkozásokat. Mit kaptak a találkozásoktól, mit visznek el, mire kell vigyázni, mit tanultak?

I: Nekem a legfontosabb, hogy megerősítést kaptam. A természetgyógyász azt mondta, hogy a jobb oldalam erősebb, a férfi dominanciám. Most úgy érzem, jó irányba haladok.

Cst: Mindegy, hogy melyik oldal, nőnek érzi magát.

I: Mindenki azt hiszi, hogy kemény vagyok, de nekem vannak félelmeim.

Cst: A gyengeség az intimitás határain belül megengedett.

I: Otthon nem lehetett. Rossz következményei voltak. Nem mutathattam ki, megengedhetetlen volt számomra.

Cst: Hozott egy belső, önmagával szembeni őszinteséget a párterápia.

I: Nem baj, ha elengedem magam. Összeomlottam, amikor G. azt mondta, hogy puhány vagyok. Két hét után rákérdeztem, akkor kiderült ő gyengédségre gondolt, ezt pozitív visszajelzésnek szánta.

Cst: Két hétig őrölte, mikor rávette magát, hogy megkérdezze, akkor lehetőséget adott arra, megmagyarázza Önnek.

G: Én rájöttem, hogy kell védeni, óvni, fenntartani a családot, úgy hogy én is jól érezzem magam. Rájöttem, hogy nem volt ilyen mintám. Honnan tudtam volna. A nagyszülők más generáció. Folyamatosan ápolni kell a kapcsolatot, hogy olyan maradjon, amilyennek szeretnénk. Beszélni kell a problémákról.

I: Most már beszélünk a problémákról. Addig “probléma sem volt”.

G: Kellett a súrlódás.

Csk: Kellett megélni, hogy mit veszíthetnek.

I: A gyerekek is látták.

Cst: Érezték, hogy távol kerültek egymástól.

I: Ha ez kellett, egy év szenvedés, legyen. Ha lesz 20-30 jó évünk.

Csk: A krízisben benne van a minőségi fejlődés lehetősége, kellő lelki munkával.

Csk: Már zenére táncolnak.

Még elmesélték házasságkötésük történetét, kiderült, Gézának előbb családot kellett építeni, hogy házasságot tudjon kötni, “Hogy lássam a valóságot, az értékeket”, Irén megengedheti magának, hogy a férfi átvezesse az élet parkettjén. Mára mindez vállalható, tisztán átláthatóvá vált számukra. Jókívánságainkkal, köszönettel távoztak.

Családterapeuta Galambosné Varjú Blanka, családkonzulens Novák Magdolna

Mi érintett meg?

Téli fürdőzésem, pihentető gyógyvizes kúrám óráit töltöttem Gyulán. Szereti a testem a forró víz melengetését, az arcom hideg széllel csiklandozását a polip medencében. Gondoltam, ez megér egy bejegyzést. Én is így sikoltottam, amikor a mérlegre álltam. Azután a bejegyzés itt abbamaradt.

Sikoly másképp

Megnézték a filmet. Az emberkereskedelemről.  Fiatal lánykák osztják meg történetüket. Megviselt bennünket, a kortárssegítőket is, amikor láttuk. Amíg a lakóotthon fiataljai nézték, mi az előadásra készültünk, hogy segítsük őket feldolgozni a látottakat.

Pici társalgóban összebújva várták, hogy játszunk nekik. Riadt, kíváncsi, üres, dühös tekintetek villantak felém, amikor bemutattam a kortárssegítőket, akik nyitott, megértő mosolyukkal bátorították nézőiket szólásra.

J: Mi érintett meg a filmből? - kérdeztem egy idősebb érdeklődőnek tűnő sráctól. Elhúzta a száját, de válaszolt.

F1: Amikor terelték őket (a lányokat), mint a marhákat a vagonokba, hogy aztán Amsterdam utcáin kirakatokba tegyék őket. Elvették a szabadságukat.

J: Történt veled hasonló?

T1: Velem NEM!

J:Te hogy kerültél ide?- kérdem óvatosan, hogy közösen megtaláljuk a saját szálát a filmbeli történethez.

T2: Hát hogy!  - csattan fel az előtte ülő fiatalabb fiúból - hát jöttek a rendőrök, és vittek!

J: Elmeséled, hogyan történt?

A három testvér - mert hogy hárman voltak ott -, összerakták, kérdésekre a 3 évvel korábbi történetet.

T3: három dzsipp jött értünk, tele rendőrökkel, mint a kommandósok ugráltak ki a kocsikból és ugrottak be az udvarunkba. Anya csak állt és kiabált. Megdermedtünk, aztán futottunk, de hiába, összekapdostak bennünket. 

J: És elveszítettétek szabadságotokat ...

Echo technikával játszottuk vissza történetüket. Később kiderült, hogy öten voltak testvérek együtt. Ketten már a nagyvilágban szabadon, mert hogy felnőttek, akik 18 évesek. Ugye?

Menekülés a valóság elől

Ezt a mesét egy hónapja őrzöm, de még mindig itt visszhangzik bennem, és ki tudja meddig. Pedig azóta két boldog ünnepi szabadságos hetet töltöttem családom ölén, elfeledve a munkát. Belesimulva a semmittevés örömteli szabadságába, leginkább az ágy tetején olvasva, filmet nézve. Kényeztettem magam a gyógyvíz simogatásával, a masszőr relaxációs aromaterápiás kezelésével. Futottam a magam kedvére csak amúgy komótosan.

Ma újra dolgozom, és eszembe jut  újra.

Meghallgattuk egy másik fiú legboldogabb pillanatát: az őszi szünetben közös kakaófőzés az apukájával.

Ők s a többiek sem a szüleikre haragosak. Nem. Azt nem lehetne kibírni. Könnyebb a rendőrökre, hivatalra, a gondozókra. Ennyi a szabadságuk.

Téli fürdőzésem, pihentető gyógyvizes kúrám óráit töltöttem Gyulán. Szereti a testem a forró víz melengetését, az arcom hideg széllel csiklandozását a polip medencében. Gondoltam, ez megér egy bejegyzést. Én is így sikoltottam, amikor ...

Edvard Munch: A sikoly