Keresés ebben a blogban

2014. november 15., szombat

Önreflexió a családkonzulensi képzés kapcsán

CSALÁDSEGÍTŐ ÉS GYERMEKJÓLÉTI SZOLGÁLAT
1998 - 2000-ig kollégáim között többen elköteleződtek a családterápiás képzésben. Ketten meg is hívtak közös munkára, így részt vehettem dr. Ráthay Csaba, dr. Komlósi Piroska szupervízióján, esetmegbeszélésén. Készítettünk videofelvételt, hanganyagokat családkonzultációs ülésekről.
Érdekes volt, de keveset tudtam a mentálhigiénéről, ezért jelentkeztem  Semmelweis Egyetem képzésére.
Izgalmas volt, de nem vonzott annyira, mint a pszichodráma módszer, amit a mentálhigiéné mellett kezdtem tanulni.
A családkonzultációk során magamat inkább ösztönös lénynek éltem meg, nem nagyon értettem, hogy miért akarnak velem, tudatlannal együtt dolgozni.

2003-ban kiváltottam a vállalkozói igazolványomat. Leginkább csoportvezetési feladatokra kértek fel. Valamint magam is szervezek, önismereti csoportokat. Egyik kolléganőm Galambosné Varjú Blanka, családterapeuta. Szeretünk együtt dolgozni, nagyon jól kiegészíti egymást a személyiségünk.
Ő továbbra is meghívott ko-vezetőnek családterápiás ülésekre, egy-egy családhoz. Csodálva figyeltem, ahogyan bánik a családokkal. Alkalmaztuk a családterápia - pszichodráma módszerkombinációt. Székely Ilona a “Tárgykapcsolat - elmélet a családterápiában” című könyve hatott rám. A pszichodinamikus irányzatot tudtam könnyedén  magamévá tenni.
Kezdtem magam egyre kompetensebbnek érezni, de a vezetés felelősségét sose kértem, nem vállaltam. Megígértem magamnak, hogy még egy képzést elvégzek, és az családterápiás képzés lesz.

2010-ben Debrecenben részt vettem egy családterápiás műhelymunkában, családállításon. Az önismereti munkám, személyes fejlődésem fontos állomása volt, amikor is megéreztem a módszer rám tett hatását.
2013-ban tagja lettem az egyesületnek.
2014. 03.24-én részt vettem az egyesület XXVIII. Vándorgyűlésén, Egerben.
2014. 09.30-án Judith Kellner “Érzelem Fókuszú Párterápia” című kurzusán ismerkedtem ezzel az  élményközpontú modellel. 

Egyéni és csoportos konzultációkat vezetek elsősorban. Azonban számtalan esetben szükséges volt a család bekapcsolása egy-egy problémamegoldásban. Korábbi (családsegítőben volt, mára mindenki máshol dolgozik) kollégáimat kértem fel, segítsenek önkéntes munkájukkal nekem, az egyesületnek, végső soron a családoknak.  Három volt kollégám - családkonzulens, mediátor, családterapeuta - közreműködésével, családkonzultáció, mediáció beiktatásával vittem tovább néhány esetet.
Az egyre növekvő igényt, az egyesület elnöke családterápiás szolgáltatás bővítésére írt, nyertes pályázatával elégítettük ki. 2011 óta minden évben lehetőség van a 6-4 családnak, egy 4-6 alkalmas családterápiát ingyenesen igénybe venni.
Nekem pedig lehetőségem van gyakorolni családterapeuta mellett. Már egyedül is folytatok konzultációkat egy-egy családdal, az egyéni konzultációkat kiegészítve vagy önálló szolgáltatásként.
A legutóbbi szolgáltatás hirdetéséhez készített plakátom: 



 
A képzés és az intenzív gyakorlás egy időre esett. Bár korábban is olvasgattam szakirodalmat, a képzés sokkal többet követelt. A hónapok teltével egyre tudatosabbá váltam, és egyre nagyobb felelősséget vállaltam a közös munkában. Ma már nem ijedek meg egyedül vezetni a folyamatot. Szükség esetén megteszem. Előnyben részesítem a páros vezetést, amennyiben társammal, egymást kiegészíti személyiségünk.
Régen tudatosult bennem, hogy előbb kipróbálok valamit a gyakorlatban s azután tanulom hozzá az elméletét. Kezdődött ez 18 éves koromban, amikor szülőfalum óvodájában elhelyezkedtem, majd 22 évesen szereztem óvónői diplomát Szarvason. 34 évesen átnyergeltem a családsegítő szolgálathoz, 37 évesen szereztem mentálhigiénés diplomát a Semmelweis Egyetemen. 34 évesen elindultam egy saját élményű önismereti pszichodráma csoportban, 42 évesen lettem pszichodráma vezető. 43 évesen kezdtem rendszeresen serdülőkkel dolgozni, 46 évesen diáktanácsadóvá avattak az ELTE-n. Gyakorlatias ember vagyok.
Azért lettem óvónő, mert nem tudtam, mi akarok lenni, azt biztosan tudtam, hogy anya leszek. Azt gondoltam, hogy a pedagógiai ismeretek segítenek elég jó anyává válnom, a hozott mintát keveselltem. Családgondozó azért lettem, hogy a saját családomon képes legyek segíteni, persze hamar rájöttem, hogy ennek útja a saját személyiségfejlesztésem. Diáktanácsadói tanulmányokkal magabiztosabb szülőnek éreztem magam kamasz fiam nevelésében is.
A portfólióm összeállításánál a gyakorlati tevékenységeimet, tapasztalataimat fűztem össze a képzés elméletével, a képzés tananyagával. A tantárgyakhoz kapcsoltam a családokkal végzett munkámat időrendi sorrendben. Ezáltal a fejlődésem hullámzó vonala is jobban követhető.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése