Ezzel a címmel készülődtünk a Magyar Családterápiás Egyesület XXIX. Vándorgyűlésének szombat esti programjára a Villanások Mentális Színházzal. Bemelegítésként egymásnak meséltünk. Fél éve, régen találkoztunk. A zenésszel próbáltunk egy húron pendülni. Lassan, valahányan összehangolódtunk.
Ötven - hatvan főre számítottunk, eszerint rendeztette be a termet az est háziasszonya, Baji Anna.
Láthatóan a kellékek elfértek, a közönségünk azonban egyre csak hömpölygött befelé. Rutinos playback színházi nézők, mesélők, játszók és a kíváncsi első látogatók, fele-fele arányban, ki a földön ülve lelt helyet magának. Végülis, több mint százan adták oda magukat a pillanatnak, s remélem, néhányan az örökkévalóságig őrzik a testtel festett képeket.
 |
| Játékmester: Novák Magdolna |
Izgultam. Pedig 13 év alatt 98 előadáson játékmesterkedtem a Villanásokkal és az Élményszínházzal. Minden előadáson lámpalázzal állok előre, de most a megfelelési igényemet alig tudtam palástolni. Szakmai közönségünknél olykor előfordul, hogy nehéz az önfeltárulkozás kollégák előtt. Jól segítek? Az egyesület elnöke, Kovács Miklós, példájával elöl járt a reggeli plenárison. Miként tavaly Egerben Stark András is megmutatta magát (A családterapeuta identitás gyökerei anyánkhoz kötődő személyes kapcsolatunk tükrében). Reménykedtem, itt is sikerül kinyílni lelkeknek.
 |
| "Egy történet megosztása a szomszédommal" - bemelegítő játék |
Igen. Ezen az előadáson, mint tiszta vízben a tengeri só, hamar oldódott az ellenállás, mi pedig lebegtünk a tetején. De nem veszem el az önmagát felülmúló bátorság felett érzett büszkeséget sem a mesélőktől, sem a játszóktól. Magamnak is kell belőle. Lányos zavaromban bemutatkozni is elkéstem. Megesett.
Ennek ellenére megkaptuk a bizalmat. Sőt, talán ez volt indítója annak a történetfüzérnek, melyben a mesélő esendőségét, ezzel kapcsolatos kételyeit osztotta meg. Képzeletben jártunk a mesélő otthonában, a gyermeke iskolájában, a rendelőjében, a pszichodráma csoportjában ... Volt, ki félt, hogy kinevettetjük, volt ki úgy nevetett magán, alig tudott mesélni. Örömjáték volt, ahogy Kratochwill Kata fogalmazott. Akár rólam, rólad is szólhatott a történet, oly ismerős volt az érzés, amelyek mögött a kérdés: alkalmas vagyok én erre? Tényleg az én dolgom? És jól csinálom? Érezhetem én azt, amit érzek?
 |
| Játszók: (ülve) Papp Lajos, Korom István, Kratochwill Katalin, (állók) Hocz György, Kolarovszki Tímea, Szikora Mihály, Varjú Blanka |
Brené Brown azt írja: "Az őszinte, szeretetteljes párbeszédhez komoly esendőségre van szükség".
Arról beszéltünk, hogy mit érzünk, mire van szükségünk, mire vágyunk, és nyitott szívvel és elmével meghallgattuk egymást. Esendőség nélkül nincs bizalom és intimitás. Ezen az esten mindkettő velünk volt.
 |
| Paulik László népzenész |
A hangulathoz Paulik László improvizált a lelke melegségéből. Velünk, először egy profi zenész. Ezt folytatni kell!
Utolsó mesélő Gábor, előadásunk iránti tiszteletét és csodálatát adta nekünk. Köszönjük! Osztozzunk meg rajta! Ezt a színházat együtt alkottuk.
Plakát: Kovács MiklósKépek: Bágy Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése