Keresés ebben a blogban

2015. november 29., vasárnap

Játék otthon 50 évesen - visszajelzés



"Senki nem lehet próféta a saját hazájában" - idézte sokadszor anyám a mondást a panaszkodásomra, amikor sajnálkoztam, hogy engem csak úgy ismernek Kondoroson: "a Magdi lánya", vagy "a Matyi lánya"... Én itt nem vagyok valaki - hallom hisztimet. Anyám patikus, mindenki ismerte, apám sofőr, őt is mindenki ismerte: amolyan “nagyon rendes ember, ha nem iszik”. Megtanultam támasz lenni, felelősséget vállalni korán.

Akkor húsz éves voltam (a falu óvodájában óvónéninek készültem: játszani tanultam a gyerekekkel). Ma harminc éve annak, hogy messzire költöztem. Csak a lomha falumból el! Ahol mindig viselkedni kell! Megtanultam kivívni magamat. Máshol.

2004 óta játszunk playback színházat Békéscsabán. Azóta anyám sokszor ajánlotta, kérte, hogy szervezzünk előadást Kondoroson is. Én nem sokat tettem azért, hogy megvalósuljon az otthoni előadás. Miért, miért nem? Talán a dacom akadályozott? Hadd játsszam ki magam ott, akkor, úgy, kedvemre, ahogy én akarom!

2012-ben - újra - szakítottam korábbi magammal, aki támasztékként valaki mellett, csak mellékszerepet vállal saját életében. Eloldottam kapcsolatomat azzal a kolléganőmmel, akivel addig közösen playback-eztünk. Korábban 2000-ben éltem át hasonlót, amikor elváltam a férjemtől. És mint akkor, újra kinyílt a világ, szabaddá lettem. Se házastársként, se barátként nem dolgozom, mint segítő, csak a szakmában, “hivatásos” kliensekkel.

Megalakult a Sorsfonó Társulat. Elmentem a Fogaras Házba, elvittem magammal két társulatot Tiszaligetre, bemutatkoztunk az RS9-ben. Szervezzük a 6. OPT-t. Játékra hívok, akit lehet.

Négy éve földijeim is játszanak velem, valahogy odakeveredtek a műhely munkákra, előadásokra. Tavaly kitalálták, hogy mutassuk meg magunkat Kondoroson is, meghívták a Sorsfonó Társulatot. Hát persze!



Minden természetes, hogy ismerem az utat, a parkolót, a bejárót, hogy ismernek az emberek, akik a sorokban ülnek. A tanítónő, az iskolatitkár, szomszéd .... , akik eddig  is figyeltek, hallották ..., DE MOST: eljöttek érezni. Készültek történetekkel, meleg pogácsával, süteménnyel vártak, a végén ajándékkal: kézzel hímzett kötényeket kaptunk a kondorosi csárda képével. Úgy fogadtak, mint a régen látott rokonokat. Ahogyan soha, sehol.

Az itthon, az Békéscsaba, az otthonom Kondoros. Jó volt újra otthon lenni! A sorokban tudni a családomat, az anyámat, a fiamat. Mellettem a színpadon a párom, a játszótársam.

Apám már nem él. Helyette, az udvaron óriás diófa áll, amit ő ültetett, amikor a családunk született. Jól van ez így.

Akkor este a Sorsfonó Társulattal kivívtuk a playback színház helyét Kondoroson. 50 évesen megadtam magamnak a játék szabadságát otthon is. Mi ez ha nem varázslat?


                                                     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése