Ez a feladat. Két-három percig figyeljem a kiválasztott tárgyat naponta különböző napszakokban, és öt napon át. Mi változott a tárgyon? Mi változott bennem?
1. nap
Most már választanom kell! Mit figyeljek öt napig? Értékes legyen? Vagy izgalmas, vagy érdekes? Kell, hogy valamiért fontos legyen nekem, ha már ennyi időre a figyelmem fókuszába teszem! A hasznossága is fontos. Hasznosan teljen az idő. Olyan tárgy legyen, amit használok, kézben van. Legyen egyszerű! És legyen természetes anyagú! Legyen a könyv, amit olvasok. De miért épp ez?
Mindegy. 23 óra. Választottam, megfigyelem olvasás előtt.
Mozdulatlansága félelmetes. De mozgathatom. Csak kicsit, hogy azért figyeljem. Nagy nyomtatott betűkkel az író neve és a mű címe. Nem tudom, milyen betűtípus lehet. A könyv borítása okkersárga. Felül az írás, alatta egy olajfestmény képe, melynek színei harmonizálnak a borító színével. Megragad a kép, ami kivehetetlen formákkal tarkított. Bárminek láthatom. Alig várom, hogy olvassam. A könyv puhakötésű, felkunkorodott már a felső sarka.
2. nap, 22 óra.
Mi minden van a képen! Értelmezhetetlen az én értelmemmel. Itt -ott farkas, hal, egy imádkozó lány, glóriás ember kaput nyitó mozdulattal. Talán angyalszárnyakat formál a színes pöttyök alakzata? Istenem, milyen használt ez a könyv! Pedig még csak egyszer-kétszer olvastam.
Közben eszembe jut, talán a bimbózó hibiszkuszt kellett volna megfigyelnem, mára kinyílt. Lett volna benne mozgás, ha már az annyira fontos nekem. Azt is kezdem figyelni.
Másnap reggel pedig a templom óratornyát figyeltem. Ezt is választhattam volna. Naponta 3-5 percet nézem reggelente, amíg a buszra várok magányosan a hajnali homályban. Szememmel letapogatom a kupolája ívét, bordázott mintáját, a torony csúcsát... Ezután mindent alaposabban megfigyelek? Nem rossz gyakorlat!
3. nap 20.30 óra
Most nézem, s közben írom a megfigyelésemet. A borító okkersárgája márványos színű. Fenn az író és a cím, lenn a kiadó neve és zseniális logója. A kettő között keretbe zárva a kép. A képen egy hegy, közepén egy barlang előtt ül egy arcát kezébe hajtó nőalak, fején virágzó koszorú. Sír a nő vagy a lányka. A hegytetőre egy glóriás alak száll alá, a lányra néz, talán szánja őt és védené.
Megfordítom a könyvet. Az író fényképe néz vissza rám. Alatta fehér betűk. Alul, az árkód felett a borítón látható kép alkotója s címe bújik el. "Szelíd vulkán" - ez a cím, melyből egy részlet látható a borítón. Újra megnézem a képet. Alul sok a vöröses árnyalat, tűzszín lehet? Felül inkább kék az úr, mellette napsárga. De a lány s a glóriás, kik ők? A virágkoszorúból felszállnak az illatok, mintha arra reagálna a (gl)óriás. A farkasnak vélt forma talán a vulkán lávája lehet... Most olvasok. Már fél órát bámészkodtam el.
4. nap 17 óra
Eddig csak a borítóval barátkoztam, most beljebb vezetlek kedves olvasó. Vaskos, puha borítású a könyv, A/5-ös méretű 364 oldal sűrűn írott lapok. Négy előszó, hat nagy fejezet, két kisebb fejezet a végén. A lapokon ceruzával jelölt sorok és bekezdések, számozások, egyéb jelek. Tetszenek a kiemelések. Mégis, amikor újra olvasom, alig hiszem, hogy már egyszer, kétszer átrágtam magam rajta, minden újra újszerűen hat. A 88. oldalon egy papír könyvjelző lapul. Rajta rajz egy fatörzséről, mely alig látható a ráhelyezett madárodúktól, tizennyolc van rajta, akár egy madárlakótelep. Csupa zöld és zöldes barna, zöldes sárga árnyalat, mintha mohás lenne minden a képen. Miért épp ezt a könyvjelzőt választottam annak idején? A könyv külleméhez illik a könyvjelző színe. Szájjal festette valaki.
Ma később olvasok.
5. nap
Törték, zúzták, tépték, cibálták, áztatták, morzsolták, préselték, lapították, ragasztották ... s mi mindent tettek a fával, amíg selymesen sustorgó vékony papír lett belőle?
Mi történt az emberrel, aki ideadta eddigi tapasztalatát a világról és még azon túlról?
Mi történik velem, aki megfigyelem és olvasom a könyvet?
Mi változott?
A könyv nem változik csak én változok. A feladathoz való viszonyom: ellenállásból az elfogadásig.
A könyvhöz való viszonyon változik. Ahogy elmerülök a külső részletekben, beljebb tudok lépni. A könyv külleme hozzátesz a mondanivalóhoz, a belső térbe nyit kaput. Abban változok, hogy más tárgyakat is alaposabban szemügyre veszek. A feladat rendszerességre ösztönöz. Elkezdeni nehéz volt. Már a választás is fejtörést okozott.
Mégis változik a tárgy, a könyv. Csak, mert nem követhető szemmel a mozgása, azért elképzelhető.
Tudom, hogy fából született s valaha élőlény volt. Tudom, hogy most holt anyag. Tényleg az? Tudom, hogy az anyag megszilárdult szellem. Kell, hogy változzon a könyv, mint anyag is. A papír, mely befogadta a Mester írott szavait ... lehetett volna más hasznára is. A nyomdafesték, mely összecsókolózott a papírral, ebben a nászban átszellemült?
Ha sokáig tudnám nézni ezt a könyvet, láthatnám-e múltjának éteriségét, melyet még növényként viselt? Nem.
S a jövőjében mi áll? Poros padláson aszalódva várja a végső elporhadást? Emésztő tűz harapja, falja lapjait? Akkor a Krisztusi levegőbe emelkedő pernyéi újra egyesülni vágynának szellemi szülőjükkel? A föld gravitációja mindig itt marasztja a darabkáit.
De, ha jobb sorsra érdemes! Kézről kézre forgatva jár. Beszélnek róla, az igéről, mit megmutat. Hordozza a szellemiséget tovább. Kapcsolódnak általa az emberek, a gondolatok, az érzések.
Kapcsolódik az alkotó, a figyelő, a megfigyelő. Van értelme írni, ha van, aki olvassa. Úgy tűnik, mintha beszélgetnének az író és az olvasó.
Mire ezt végig gondolom s visszatérek a jelenbe, máris kívülről látom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése