Családmesék - "Fókuszban a terapeuta"

Ezzel a címmel készülődtünk a Magyar Családterápiás Egyesület XXIX. Vándorgyűlésének szombat esti programjára a Villanások Mentális Színházzal. Bemelegítésként egymásnak meséltünk. Fél éve, régen találkoztunk. A zenésszel próbáltunk egy húron pendülni. Lassan, valahányan összehangolódtunk.

Ötven - hatvan főre számítottunk, eszerint rendeztette be a termet az est háziasszonya, Baji Anna.

 



Láthatóan a kellékek elfértek, a közönségünk azonban egyre csak hömpölygött befelé. Rutinos playback színházi nézők, mesélők, játszók és a kíváncsi első látogatók, fele-fele arányban, ki a földön ülve lelt helyet magának. Végülis, több mint százan adták oda magukat a pillanatnak, s remélem, néhányan az örökkévalóságig őrzik a testtel festett képeket. 

Játékmester: Novák Magdolna

Izgultam. Pedig 13 év alatt  98 előadáson játékmesterkedtem a Villanásokkal és az Élményszínházzal. Minden előadáson lámpalázzal állok előre, de most a megfelelési igényemet alig tudtam palástolni. Szakmai közönségünknél olykor előfordul, hogy nehéz az önfeltárulkozás kollégák előtt. Jól segítek? Az egyesület elnöke, Kovács Miklós, példájával elöl járt a reggeli plenárison. Miként tavaly Egerben Stark András is megmutatta magát (A családterapeuta identitás gyökerei anyánkhoz kötődő személyes kapcsolatunk tükrében). Reménykedtem, itt is sikerül kinyílni lelkeknek.

"Egy történet megosztása a szomszédommal" - bemelegítő játék

Igen. Ezen az előadáson, mint tiszta vízben a tengeri só, hamar oldódott az ellenállás, mi pedig lebegtünk a tetején. De nem veszem el az önmagát felülmúló bátorság felett érzett büszkeséget sem a mesélőktől, sem a játszóktól. Magamnak is kell belőle. Lányos zavaromban bemutatkozni is elkéstem. Megesett.

Ennek ellenére megkaptuk a bizalmat. Sőt, talán ez volt indítója annak a történetfüzérnek, melyben  a mesélő esendőségét, ezzel kapcsolatos kételyeit osztotta meg. Képzeletben jártunk a mesélő otthonában, a gyermeke iskolájában, a rendelőjében, a pszichodráma csoportjában ... Volt, ki félt, hogy kinevettetjük, volt ki úgy nevetett magán, alig tudott mesélni. Örömjáték volt, ahogy Kratochwill Kata fogalmazott. Akár rólam, rólad is szólhatott a történet, oly ismerős volt az érzés, amelyek mögött a kérdés: alkalmas vagyok én erre? Tényleg az én dolgom? És jól csinálom? Érezhetem én azt, amit érzek? 

Játszók: (ülve) Papp Lajos, Korom István, Kratochwill Katalin,
(állók) Hocz György, Kolarovszki Tímea, Szikora Mihály, Varjú Blanka   

Brené Brown azt írja: "Az őszinte, szeretetteljes párbeszédhez komoly esendőségre van szükség".

Arról beszéltünk, hogy mit érzünk, mire van szükségünk, mire vágyunk, és nyitott szívvel és elmével meghallgattuk egymást.  Esendőség nélkül nincs bizalom és intimitás. Ezen az esten mindkettő velünk volt. 



Paulik László népzenész 

A hangulathoz Paulik László improvizált a lelke melegségéből.  Velünk, először egy profi zenész. Ezt folytatni kell!

Utolsó mesélő Gábor, előadásunk iránti tiszteletét és csodálatát adta nekünk. Köszönjük! Osztozzunk meg rajta! Ezt a színházat együtt alkottuk.

Plakát: Kovács Miklós

Képek: Bágy Petra

Mese, mese, mátka .....

Egyszer volt, hol nem volt, az ötvenen túl és az Üveghegyen innen... A családkonzulensi képzés végére érve félévszázadnyi életemhez érkeztem. Ez nem jelenti azt, hogy századnyit is elmesélhetek valaha, de most, a záróvizsga védésen felidéztem életmesém útelágazásait, próbatételeimet.

T. Winkler Attila Mesék városa

Mesehősként éltem meg magam kisgyermekkoromban. Leginkább Benedek Elek kíséretében utaztam. Kalandos erdőkön, tágas kastélyokban, csodás átváltozások által, titkos, megfejtendő útjelzők segítségével.

Kamaszkoromban álmok formájában kísértek a mesék, színes szimbólumok, káprázatos kavalkádban.

Fiatal felnőttként óvodásoknak mesélhettem folyton folyvást - Aranytarisznyás mesemondó lettem. 

Családgondozóként képtelen meséket hallottam, hangtalan történeteket láttam. A tehetetlenség de fájt!
 

Játszottam boszorkányt, gonosz bibírcsókos öregasszonyt, amikor visíthattam, ordíthattam, ..... de a gyermekek megsejtették játékra éhező szívem. Megtaláltak újra.

  



Mesék! Igen. És újra hallgatok, új meséket a playback színpadon. Életmeséket, melyek az élet vizét fröccsentik magukból. Alkotunk a mesélővel, a színpadon életvándorrá váló  játszókkal, a meséken hősülő ifjakkal, és felnőtt hősökkel, hétköznapi emberekkel, élettörténeteikkel. 

Egy csepp oldás - előadás

Villanások Mentális Színház 

Élményszínház

Sorsfonó Társulat

Most, kereken 50 évesen, az én mesém rejtett kapuk újabb nyitogatásánál folytatódik. A becsukódó titkos ajtók mögött áttetsző fátyol lengedez, vissza-visszatérő emlék, képekkel hívogat. Tanulságok.

Kísérőjéül szegődök pároknak, szülőknek, akik kapcsolatuk megmentését választják, akik boldogan akarnak élni, ... mátkák, míg meg nem hallnak.



Tanulmányi portfólió

Önreflexió a családkonzulensi képzés kapcsán

CSALÁDSEGÍTŐ ÉS GYERMEKJÓLÉTI SZOLGÁLAT

1998 - 2000-ig kollégáim között többen elköteleződtek a családterápiás képzésben. Ketten meg is hívtak közös munkára, így részt vehettem dr. Ráthay Csaba, dr. Komlósi Piroska szupervízióján, esetmegbeszélésén. Készítettünk videofelvételt, hanganyagokat családkonzultációs ülésekről.

Érdekes volt, de keveset tudtam a mentálhigiénéről, ezért jelentkeztem  Semmelweis Egyetem képzésére.

Izgalmas volt, de nem vonzott annyira, mint a pszichodráma módszer, amit a mentálhigiéné mellett kezdtem tanulni.

A családkonzultációk során magamat inkább ösztönös lénynek éltem meg, nem nagyon értettem, hogy miért akarnak velem, tudatlannal együtt dolgozni.

EGYÉNI VÁLLALKOZÁS

2003-ban kiváltottam a vállalkozói igazolványomat. Leginkább csoportvezetési feladatokra kértek fel. Valamint magam is szervezek, önismereti csoportokat. Egyik kolléganőm Galambosné Varjú Blanka, családterapeuta. Szeretünk együtt dolgozni, nagyon jól kiegészíti egymást a személyiségünk.

Ő továbbra is meghívott ko-vezetőnek családterápiás ülésekre, egy-egy családhoz. Csodálva figyeltem, ahogyan bánik a családokkal. Alkalmaztuk a családterápia - pszichodráma módszerkombinációt. Székely Ilona a “Tárgykapcsolat - elmélet a családterápiában” című könyve hatott rám. A pszichodinamikus irányzatot tudtam könnyedén  magamévá tenni.

Kezdtem magam egyre kompetensebbnek érezni, de a vezetés felelősségét sose kértem, nem vállaltam. Megígértem magamnak, hogy még egy képzést elvégzek, és az családterápiás képzés lesz.

MAGYAR CSALÁDTERÁPIÁS EGYESÜLET

2010-ben Debrecenben részt vettem egy családterápiás műhelymunkában, családállításon. Az önismereti munkám, személyes fejlődésem fontos állomása volt, amikor is megéreztem a módszer rám tett hatását.

2013-ban tagja lettem az egyesületnek.

2014. 03.24-én részt vettem az egyesület XXVIII. Vándorgyűlésén, Egerben.

2014. 09.30-án Judith Kellner “Érzelem Fókuszú Párterápia” című kurzusán ismerkedtem ezzel az  élményközpontú modellel. 

MI-ÉRTÜNK PREVENCIÓS ÉS SEGÍTŐ EGYESÜLET

Egyéni és csoportos konzultációkat vezetek elsősorban. Azonban számtalan esetben szükséges volt a család bekapcsolása egy-egy problémamegoldásban. Korábbi (családsegítőben volt, mára mindenki máshol dolgozik) kollégáimat kértem fel, segítsenek önkéntes munkájukkal nekem, az egyesületnek, végső soron a családoknak.  Három volt kollégám - családkonzulens, mediátor, családterapeuta - közreműködésével, családkonzultáció, mediáció beiktatásával vittem tovább néhány esetet.

Az egyre növekvő igényt, az egyesület elnöke családterápiás szolgáltatás bővítésére írt, nyertes pályázatával elégítettük ki. 2011 óta minden évben lehetőség van a 6-4 családnak, egy 4-6 alkalmas családterápiát ingyenesen igénybe venni.

Nekem pedig lehetőségem van gyakorolni családterapeuta mellett. Már egyedül is folytatok konzultációkat egy-egy családdal, az egyéni konzultációkat kiegészítve vagy önálló szolgáltatásként.

A legutóbbi szolgáltatás hirdetéséhez készített plakátom: 

Kép: Tree Art http://www.google.com/imgres?imgurl=http://humour.amulyam.com/images/humour/medium/1301/199369.jpg&imgrefurl=http://www.amulyam.in/humour.do?b=5503&lan=English&h=663&w=450&tbnid=CU8-XzXVF2YUoM&zoom=1&tbnh=273&tbnw=185&usg=__WRhu6APlbtZiAuaARLgSMB3zWtU=

 

CSALÁDKONZULENS/CSALÁDTERPAUTA SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉS

A képzés és az intenzív gyakorlás egy időre esett. Bár korábban is olvasgattam szakirodalmat, a képzés sokkal többet követelt. A hónapok teltével egyre tudatosabbá váltam, és egyre nagyobb felelősséget vállaltam a közös munkában. Ma már nem ijedek meg egyedül vezetni a folyamatot. Szükség esetén megteszem. Előnyben részesítem a páros vezetést, amennyiben társammal, egymást kiegészíti személyiségünk.

Régen tudatosult bennem, hogy előbb kipróbálok valamit a gyakorlatban s azután tanulom hozzá az elméletét. Kezdődött ez 18 éves koromban, amikor szülőfalum óvodájában elhelyezkedtem, majd 22 évesen szereztem óvónői diplomát Szarvason. 34 évesen átnyergeltem a családsegítő szolgálathoz, 37 évesen szereztem mentálhigiénés diplomát a Semmelweis Egyetemen. 34 évesen elindultam egy saját élményű önismereti pszichodráma csoportban, 42 évesen lettem pszichodráma vezető. 43 évesen kezdtem rendszeresen serdülőkkel dolgozni, 46 évesen diáktanácsadóvá avattak az ELTE-n. Gyakorlatias ember vagyok.

Azért lettem óvónő, mert nem tudtam, mi akarok lenni, azt biztosan tudtam, hogy anya leszek. Azt gondoltam, hogy a pedagógiai ismeretek segítenek elég jó anyává válnom, a hozott mintát keveselltem. Családgondozó azért lettem, hogy a saját családomon képes legyek segíteni, persze hamar rájöttem, hogy ennek útja a saját személyiségfejlesztésem. Diáktanácsadói tanulmányokkal magabiztosabb szülőnek éreztem magam kamasz fiam nevelésében is.

A portfólióm összeállításánál a gyakorlati tevékenységeimet, tapasztalataimat fűztem össze a képzés elméletével, a képzés tananyagával. A tantárgyakhoz kapcsoltam a családokkal végzett munkámat időrendi sorrendben. Ezáltal a fejlődésem hullámzó vonala is jobban követhető.

 

A fiú az apa felfedett titka

Helyüket, pálya-útjukat kereső, 20-28 éves fiatalemberekkel dolgoztunk együtt, ki-ki saját magán. A Fiatalok lendületben program részeként önismereti tábor keretében fejlesztették személyiségüket az ifjú férfiak.

Kirakták szociális atomjaikat, összegyűjtötték belső kincseiket, erősítették önbizalmukat, bizalmukat, egymást. Megfogalmazták nehézségeiket, vágyaikat, fájdalmaikat és sikereiket, betegségüket és gyógyulásukat. A tábor végére szimbólumok segírtségével kiépítették tervezett útjukat.

Megható tapasztalatom az, hogy az apák mily távol kerültek fiaiktól, kikre pedig méltán lehetnének büszkék! Van kiknek halálba menekült az apja, van akit magára hagyott, ki csak egy fényképet őriz róla, s persze vannak kivételek.

Mégis!

Az apa őriz, biztonságot ad a rábízottaknak. Felelős azért, hogy gyermekeit minél kevesebb ártó hatás érje. Gondoskodik a rábízottak testi-lelki jólétéről, vezeti őket, élete példájával mutatja a helyes utat.

Ezekhez a feladatokhoz kell felnőniük a jó apai példa híján magukra maradt ifjaknak. Amiről az apa hallgat, a fia beszél, maga a fiú az apa felfedett titka. Kívánom, fejtsétek meg Magatokat! Ez a tábor adott néhány hamubasült pogácsányi útravalót.

Legyen szerencsétek!



                                                                               Novák Magdolna, Kolarovszki Tímea

Játékos sorsfonás

Amolyan évzáró hangulatban érkeztem a Csabagyöngye aulájába, ahol barátnőm éppen a szokott termünk kulcsát próbálta megszerezni. Sikertelenül, de még nagyobb teret kaptunk játszani. Kellemes - bár nem természetes :) - hűst varázsolt a ház népművelője számunkra, a Sorsfonó Műhely régi, régebbi tagjai és az új kíváncsiak számára.

A ház pincéjében pórul járt kellékeink (Blanka által illatossá varázsolva) felfrissülten kínálták magukat a rögtönző játékra. Miután kissé megismerkedtünk egymás céljaival, néhány bemelegítő játékkal megérintettük saját bizalom és önbizalom rétegeinket. A magam részéről még mindig csak magamban bízok, vakon senkiben. De ez nem újdonság számomra, én így nőttem fel.

Játékmesterként hallgattam meg Sára igényét a biztonságos érintés fontosságáról, a szabadsággal járó bizonytalanság érzésével szemben. Meghatott Lujza története, melynek kulcsmondata: "Bármilyen veszélyek keresztezhetik utamat, Isten védelmében nem érhet baj."

Lorenzo Quinn

Majd Györgyi szívén keresztül bekukucskálhattam a lezárt vasajtó mögötti titkos féleleméhez. Azután részese voltam Ildi belső vívódásának: Hol vannak a határaim? Ella végigvezetett ambivalens érzés hullámain, amikor saját korlátait készül átlépni: "De jó lenne! - Jaj! Nem merem. - Mi mindenből kimaradok! - Itt megengedhetem magamnak". Megnyugvással zárta a hullámzást.

Megismerkedtem Feri természetes természetével, ő pedig a playback színház mesélőjének nyújtotta különleges ajándékkal: őt tükrözte a csapat egy kórussal felerősítve.

Elégedettséggel, AHA élményekkel, bátorsággal, fáradtsággal, büszkeséggel, nyitottsággal, félelemmel, pedagógiai rálátással, és mindenképpen tudatosabban zártuk a napot, a nyár szünet előtti utolsó alkalmat.

Találkozunk szeptemberben, 10-én.

A nevek bár valós személyeket képviselnek, kitalált nevek. Csak mi tudjuk, kiről szólt a történt, vagy mi sem, mert most az én emlékeimen keresztül érezhetitek meg azt, hogy miben volt részünk. Más talán másképpen emlékezne. A fontos, hogy van mire emlékezni.

Osztálytalálkozó előtt

A sétáló utcán munka utáni nyugodt nézelődés közepette tolom hazafelé magamat a kerékpárommal, amikor arcátlanul lesziáz egy nagy darab, őszes halántékú szakállmanó, a szeme alig látszik ki. Miheztartás végett visszaköszönök: "Jó napot!" - gondolom, ébredj koma, valakivel összekeversz! Nem adja föl. Jön utánam: "Nem Te vagy Novák?" 

Hoppá!

Mereven bámulom és próbálom a nyári maradék agysejtjeimet koncentrációra fogni, kihorgászni valami emléknyomot. Szerencsére folyamatosan beszél, mimikája megidézi 30 évvel ezelőtti önmagát. Ott ült a jobb oldali padsorban... Nem hiszem, hogy az alatt a négy év alatt összesen beszélt volna ennyit. De hogy szólítsam meg? A neve nem kopogtat poros emlékeim ajtaján.

Ő csak mondja, mesél megállíthatatlanul. Rokkant nyugdíj, rehabilitáció, visszavették, megadták, zsugor, műtét, kórház, lappangás ... Hollósi. Formálja hirtelen nevét a szám....honvédség, véradás, máj, Hepatitis B, nyelőcsőgyűrű... Már csak a keresztneve hiányzik. Miért nem jön az emlék, senki más Hollósit nem ismerek.

Nem jön a találkozóra. Éppen befekszik az orvosok keze alá. Mindenkinek azt üzeni: "Menjetek el vérvételre! Derüljön ki idejében, ha vírus van a véretekben" Nála 25 éve lappang.

Én átadtam az üzenetet. Most.

Szia Jenő (MEGVAN)!

Jobbulást!