Wagner Parsifalja körül

Kezdetben volt a találkozás... Én azt hiszem, hogy Gyuri egy hírnök hozzám az istenitől. Hívott a Parsifalra, szerzett szállást is.

Úgy kezdődött, hogy elakadtak dolgaim, egy helyben topogtam már egy ideje küldetésem próbatételén.

Tisztulni indultam hát.

Nagypénteken leszakadt az ég, amikor Pestre értem. Dörgött, zúgó robajjal csapkodtak a villámok s én a tavaszi kis cipőmben ugra-bugráltam a pocsojàkon át az Opera házig. Sétálni vágytam a hosszú vonatút utàn. Ez volt a lábmosás az Ég vizéből.

Mint jó gazda, várt rám (s még másokra is) Gyuri. Sebtiben bekukucskáltunk a színfalak mögé, fölé, alá - és már kezdődött is az előadás.

Öt órán át fürdetett a zene, átmosta lelkemet és én egyre élénkebb lettem. Arra gondoltam, milyen kár, hogy egyedül vagyok - a hosszú szünetekben nincs kivel megosszam érzéseimet. Ez volt a lelki mosdatás.

Az utolsó nap végén, várt még egy találkozás az ima házzal, ahol megszállhattam, s ahol másnap részesültem emberszentelésben. Ez adott nekem békét, gondolat nélküli ürességig kitisztítva fejemet. Éteri fürdetés. 

“Föladom Égiek nektek, én eddig jutottam el s amit tudtam, megtettem!”

Köszönték, fogták, vették. S Húsvét után megérkezett, akinek s aminek el kellett jönnie. 

Köszönöm!

“Nem én, hanem Krisztus énbennem.”

2025. 04. 29.

Arany ágon ül a sármány ...

 

2023. augusztus 27-én írtam ezt a felhívást.

A nevem Novák Magdolna.

Sorskönyvemben a 8. fejezetet is megéltem. Kalandos utazásom a munkám és tanulmányaim során nem cserélném senkivel.

Foglalkoztam óvodáskorú gyermekekkel, játszottam komoly játékot kamaszokkal, segítettem felnőtteket.

Sokat tanultam a család-, a személyiségfejlődésről, csoportdinamikáról, konfliktuskezelésről… J. L. Moreno# C. Rogers# T. Gordon# I. D. Yalom# a C. G. Jung# E. From, Viktor Frankl humanisztikus, a transzperszonalis pszichológia érdekelt.

Gyakorlati ember vagyok. Előbb kipróbálom magam, azután a tapasztalatokhoz emelem az elméletet. Ez már így marad.

Huszonöt éve indultam el saját önismereti utamon. Ez az egyetlen út, amiről nem lehet letérnem. Ez a főcsapás, ez az út vezet feladatokhoz, emberi kapcsolatokhoz, a üldetéshez. Huszonöt éve kísérek másokat is ezen az úton a pszichodráma módszerével.

Négy éve ismerkedek a Waldorf pedagógiával. Úgy elmerültem benne, mint az ecset a festékben, amikor színeket ken a vizes papírra. A színek keverednek, új színek születnek és képpé formálódnak. Újra csendül a hegedűm, a szívem és a kezem harmóniában él.

Mesteri világmegismerési út fogja egységbe és teljesíti ki önismereti utamat.

Háromszor kellett életemben a padlóról fölállnom és újraépíteni az életem.

Ma, amikor az életem negyedik csapását szenvedem, már gyakorlott vagyok. Tudom, hogy minden krízis egy fejlődési lehetőség.

Nem vagyok egyedül. Kulturális kreatívok vesznek körül. Akik tudjuk, hogy kezdetben volt a találkozás…

Kulturális kreatívok, akik azon dolgozunk, hogy megvalósítsuk azt az életszemléletet, amely a tettel erősíti a kreativitást. Amely ápolja, hogy a találkozásokból valódi találkozások alakuljanak ki, hiszen a tetthez és a kapcsolathoz ez a két fogalom közvetlenül hozzátartozik: a kreativitás és a találkozás.

Kulturális kreatívok, akik hiszünk a kultúra szabadságában, a szellemi szabadságunkért tenni akarunk és teszünk.

Hiszen "a természet az emberből csak természeti lényt formál; a társadalom törvények szerint cselekvő lényt; szabad lényt csak ő maga formálhat magából." (Rudolf Steiner)

Kézbe veszem az utam során hátizsákom összegyűjtött kincseit.

Óvónői, mentálhigiénés, családkonzulensi tudásomat és tapasztalatomat kínálom az óvodáskorú gyermeket nevelő családok számára egy közös utazásra az együttnevelésben, az óvoda alapításban, párhuzamosan az önismereti önnevelésben. Mert annyit tudunk kivenni minden kapcsolatból, minden alkotásból, amennyit belerakunk.

 

Gyógyul a szív

Ma Bogival, Nagyszalontán, a Csonka toronyban Arany János mellé szegődtem.

Szerepcsere itt

Hordoztam a zsenge halálok fájdalmát és nem adtam fel a reményt.
Átéltem anyaként zseniális gyermekem világrajövetelét.

Szerepcsere ott

Láttam égni a szalmatetős vityillót, hallottam osztálytársként tanítani. Vele éltem a barátságot Petőfivel. Sirattam az útkeresést, cipeltem a nehéz faládát Debrecen felé.
Föladtam a tanulást, a mindennapi kenyérért.
Játszottam életet a színpadon.
Megtaláltam a szerelmet, apává váltam.
Odaadtam szívem a szabadságért.
Lettem vele én is gúny tárgya és kitaszított, otthontalan.
És mégis ...
Föl tudtam állni, újra a helyet megtalálva, mely engem várt.
És ismét elvette Isten a gyermeket...
Kiesik kezemből a penna ... csak sír a papír.
Őszikékkel gyógyul a szív.

Egy hangszer ...

Két kezemmel faragott lírám. 

A líra (lyra, lüra, néha lant; görög λύρα) ókori görög húros, pengetős hangszer, illetve többféle hasonló felépítésű hangszer gyűjtőfogalma.

A líra, a lírai költészet elnevezése a lyra hangszernévből képzett melléknévből származik – a hellénisztikus korból.

Én a líra

"Egy hangszer voltam Isten kezében,
ki játszott rajtam néhány dallamot.
Aztán eldobott és elhagyott,
de fölöttem ragyognak a csillagok."     Juhász Gyula

Megérkezések

- Csókolom! Lángos van? - Hallom a hangját a nyitott konyha ablak alatt. Kiabálva kérdi, nem feszéjezi a társasházi szomszédság, a belső udvar fültanúi. 

- Lángos nincsen! - válaszolom.

A választ nem várja, nagy, emberes léptekkel sarkán koppantva jön az ablak alatt, csak jön, jön és nyílik az ajtó.

Alig vártam, hogy haza érjen. Megyek elé. Férfi, teli a mezők illatával, a fák erejével, a nap melegével szájon csókol: Megjöttem - mondja.  

A tavasz még csak pillogott, amikor már hívták a kerti munkák, a metszés, majd az ültetések, a fű is burjánzik mostanra és vágni hívná... 

Fáradt nagyon, tudom. Már tíz órája dolgozik. Nem mutatja, nem is mondja, csak abból látom, ahogy az ágyra dől este. De nagyobb az éhség most benne s enne már. Míg a végső ízesítést teszem a friss, meleg ételen ő a cicával játszik ötven négyzetméteren fogócskát. Látom, ahogy hajlik a háta, karja előre nyúl, fogná a macskát, de az menekül. Futva toppant, meg-megáll, ijeszti, az is megáll, de alig várja, hogy újra kergesse Gyuri. Ha Gyuri megáll, a macska incselkedve ráugrik a lábára s már tovább is áll. Élettől dobban, lüktet a ház.

Én csak nézem és nevetem. Mily erős és játékos az én Emberem.

- Gyere, együnk! - hívom.

A macska is kap vacsorát. 

Luca Gyuri combján - pihenés

*

Már sötét van. A nyári meleg enyhülést ad nekünk, a lenyugodott nap nem perzsel tovább. Gyuri még nincs itthon, de én már vízszintbe helyezem magam. Talán olvasok, talán megnézek egy filmet.  Vagy hallgatom az belső monológot, holmi munkából hozott konfliktusról...

A macska felugrik az utcai ablak párkányára. A sötétítő függöny takarásában is hallom, hogy farka izgatottan legyez. 

Hall valamit. Igen. Csikorog a kerékpárfék. Már én is hallom. Megjött Gyuri. Az ablakhoz lép. Köszönti a macskát, aki egész testével örömöt árasztva dorombol. Mikor Gyuri elindul a kapuhoz, a macska már a bejárati ajtóban várja gazdája illatát. Még húsz méter. Leteszi a lépcsőházban a kerékpárt. Nem gyújt villanyt. A kerékpár lámpájának fénye elég neki. Határozottan nyitja az ajtót. 

- Mi ez a sötétség? Már alszol? - kérdezi.

Nem szólok. Maradok az ágy tetején. Kissé megbántva, hogy ily késői órán tér haza, várom, hogy megérkezzen hozzám.

Ő jön, át a folyosón. Belép a szobába, megkerüli az ágyat, piros-szürke pólója portól fáradt. Őszes hosszú copfba fogott haját megkócolta a nyári szél, levelek díszülnek benne. Jön mosolyogva és ajka pecsétjét nyomja számra. Beborít a nyári kertek földillata.

Minden rendben van már. Aztán faggatom, hol, merre járt s ő mesél.

*

A Tisza-tóhoz mentünk utolsó nyaralásunkra. Én vezettem 125 km-t. Reggel készítettem elemózsiát, de csak magamnak, mert Gyuri kifejezetten nem kért. Csak a friss pékárut, kenyeret szerette, nem akart tegnapit enni. Nyaraláskor szeretett helyi ízeket megkóstolni. Azért tettem duplán, hátha megkívánja, ha én eszek. De én sem ettem, sokáig.

Már elég közel jártunk, amikor elemi erővel rám tört a farkaséhség. Kibírom - mondtam, bár ő bíztatott, hogy álljunk meg. Nem álltam meg, csak a nyaraló ház előtt. Akkor, még ott, a kormány mögött felfaltam, amit hoztam. Egy percet sem tudtam volna várni. Gyuri nem kért belőle, viszont keserű düh, csalódottság ült az arcára. Csak ült még hosszan, miután én jóllakottan kiszálltam a kocsiból.

Bepakoltunk, kipakoltunk, elhelyezkedtünk, megismerkedtünk a házigazdával. De Gyuri arcán maradt a dühből egy csalódottság. Tudtam, hogy éhes és friss étket akar. Javasoltam, hogy keressünk éttermet. Nem akart menni, tudván, hogy én már nem vagyok éhes. Én pedig nem hagytam, hogy hárítson, azért, mert én ettem - és tényleg nem voltam éhes, de a szeretett ember éhségének érzete bennem is élt. 

Kértem, hogy menjünk: -Én majd eszek egy levest, az jólesne. Te pedig ehetsz, amit te kívánsz!

Felcsillant a szeme. Ez így rendben van. Mindketten enni akarunk. Elindultunk végig a gáton. Első utunk volt, amit azután többször megtettünk. Egy kikötő étteremben rendeltünk ebédet. Isteni ízek oldódtam a számban. Gyuri kisimult. Én elégedetten hátra dőltem. Meglettem volna a leves nélkül is, de sokkal fontosabb volt, hogy neki jó érzése legyen. 

*

Egy tárgy megfigyelése - A változás

Ez a feladat. Két-három percig figyeljem a kiválasztott tárgyat naponta különböző napszakokban, és öt napon át. Mi változott a tárgyon? Mi változott bennem?

1. nap

Most már választanom kell! Mit figyeljek öt napig? Értékes legyen? Vagy izgalmas, vagy érdekes? Kell, hogy valamiért fontos legyen nekem, ha már ennyi időre a figyelmem fókuszába teszem! A hasznossága is fontos. Hasznosan teljen az idő. Olyan tárgy legyen, amit használok, kézben van. Legyen egyszerű! És legyen természetes anyagú! Legyen a könyv, amit olvasok. De miért épp ez?

Mindegy. 23 óra. Választottam, megfigyelem olvasás előtt.

Mozdulatlansága félelmetes. De mozgathatom. Csak kicsit, hogy azért figyeljem. Nagy nyomtatott betűkkel az író neve és a mű címe. Nem tudom, milyen betűtípus lehet. A könyv borítása okkersárga. Felül az írás, alatta egy olajfestmény képe, melynek színei harmonizálnak a borító színével. Megragad a kép, ami kivehetetlen formákkal tarkított. Bárminek láthatom. Alig várom, hogy olvassam. A könyv puhakötésű, felkunkorodott már a felső sarka. 

2. nap, 22 óra. 

Mi minden van a képen! Értelmezhetetlen az én értelmemmel. Itt -ott farkas, hal, egy imádkozó lány, glóriás ember kaput nyitó mozdulattal. Talán angyalszárnyakat formál a színes pöttyök alakzata? Istenem, milyen használt ez a könyv! Pedig még csak egyszer-kétszer olvastam.

Közben eszembe jut, talán a bimbózó hibiszkuszt kellett volna megfigyelnem, mára kinyílt. Lett volna benne mozgás, ha már az annyira fontos nekem. Azt is kezdem figyelni.

Másnap reggel pedig a templom óratornyát figyeltem. Ezt is választhattam volna. Naponta 3-5 percet nézem reggelente, amíg a buszra várok magányosan a hajnali homályban. Szememmel letapogatom a kupolája ívét, bordázott mintáját, a torony csúcsát... Ezután mindent alaposabban megfigyelek? Nem rossz gyakorlat!

3. nap 20.30 óra

Most nézem, s közben írom a megfigyelésemet. A borító okkersárgája márványos színű. Fenn az író és a cím, lenn a kiadó neve és zseniális logója. A kettő között keretbe zárva a kép. A képen egy hegy, közepén egy barlang előtt ül egy arcát kezébe hajtó nőalak, fején virágzó koszorú. Sír a nő vagy a lányka. A hegytetőre egy glóriás alak száll alá, a lányra néz, talán szánja őt és védené.

Megfordítom a könyvet. Az író fényképe néz vissza rám. Alatta fehér betűk. Alul, az árkód felett a borítón látható kép alkotója s címe bújik el. "Szelíd vulkán" - ez a cím, melyből egy részlet látható a borítón. Újra megnézem a képet. Alul sok a vöröses árnyalat, tűzszín lehet? Felül inkább kék az úr, mellette napsárga. De a lány s a glóriás, kik ők? A virágkoszorúból felszállnak az illatok, mintha arra reagálna a (gl)óriás. A farkasnak vélt forma talán a vulkán lávája lehet... Most olvasok. Már fél órát bámészkodtam el.

4. nap 17 óra

Eddig csak a borítóval barátkoztam, most beljebb vezetlek kedves olvasó. Vaskos, puha borítású a könyv, A/5-ös méretű 364 oldal sűrűn írott lapok. Négy előszó, hat nagy fejezet, két kisebb fejezet a végén. A lapokon ceruzával jelölt sorok és bekezdések, számozások, egyéb jelek. Tetszenek a kiemelések. Mégis, amikor újra olvasom, alig hiszem, hogy már egyszer, kétszer átrágtam magam rajta, minden újra újszerűen hat. A 88. oldalon egy papír könyvjelző lapul. Rajta rajz egy fatörzséről, mely alig látható a ráhelyezett madárodúktól, tizennyolc van rajta, akár egy madárlakótelep. Csupa zöld és zöldes barna, zöldes sárga árnyalat, mintha mohás lenne minden a képen. Miért épp ezt a könyvjelzőt választottam annak idején? A könyv külleméhez illik a könyvjelző színe. Szájjal festette valaki.

Ma később olvasok.

5. nap

Törték, zúzták, tépték, cibálták, áztatták, morzsolták, préselték, lapították, ragasztották ... s mi mindent tettek a fával, amíg selymesen sustorgó vékony papír lett belőle?

Mi történt az emberrel, aki ideadta eddigi tapasztalatát a világról és még azon túlról?

Mi történik velem, aki megfigyelem és olvasom a könyvet?

Mi változott?

A könyv nem változik csak én változok. A feladathoz való viszonyom: ellenállásból az elfogadásig.

A könyvhöz való viszonyon változik. Ahogy elmerülök a külső részletekben, beljebb tudok lépni. A könyv külleme hozzátesz a mondanivalóhoz, a belső térbe nyit kaput. Abban változok, hogy más tárgyakat is alaposabban szemügyre veszek. A feladat rendszerességre ösztönöz. Elkezdeni nehéz volt. Már a választás is fejtörést okozott.

Mégis változik a tárgy, a könyv. Csak, mert nem követhető szemmel a mozgása, azért elképzelhető.

Tudom, hogy fából született s valaha élőlény volt. Tudom, hogy most holt anyag. Tényleg az? Tudom, hogy az anyag megszilárdult szellem. Kell, hogy változzon a könyv, mint anyag is. A papír, mely befogadta a Mester írott szavait ... lehetett volna más hasznára is. A nyomdafesték, mely összecsókolózott a papírral, ebben a nászban átszellemült?

Ha sokáig tudnám nézni ezt a könyvet, láthatnám-e múltjának éteriségét, melyet még növényként viselt? Nem.

S a jövőjében mi áll? Poros padláson aszalódva várja a végső elporhadást? Emésztő tűz harapja, falja lapjait? Akkor a Krisztusi levegőbe emelkedő pernyéi újra egyesülni vágynának szellemi szülőjükkel? A föld gravitációja mindig itt marasztja a darabkáit.

De, ha jobb sorsra érdemes! Kézről kézre forgatva jár. Beszélnek róla, az igéről, mit megmutat. Hordozza a szellemiséget tovább. Kapcsolódnak általa az emberek, a gondolatok, az érzések.

Kapcsolódik az alkotó, a figyelő, a megfigyelő. Van értelme írni, ha van, aki olvassa. Úgy tűnik, mintha beszélgetnének az író és az olvasó.

Mire ezt végig gondolom s visszatérek a jelenbe, máris kívülről látom magam. 

Én a hársfa - egy éves természetmegfigyelés

Különleges vagyok. Tavaly nyáron engem választott György a kertészetből, ahol életrekeltem. A nyarat az árnyas lugasban töltöttem a vén diófa védelme alatt. Rigók, cinkék, galambok és vörösbegy adtak műsort nekem.  Majd az ősz elején helyemre ültettek a ház elé. Mély gödröt ásott nekem Gyuri, közvetlenül a virágoskert szélén egy somfa tönkje mellett. Nekem kell árnyékot adnom helyette.

Kaptam vizet bőséggel, hogy gyökereimmel besimuljak a tápláló talajba. Azóta itt cseperedek. Októberben még vidáman zizzentek-libbentek leveleim az őszi szélben. Leghosszabb ágammal bekukucskáltam gazdáim ablakán, kiknek szívében megfogant a virágba boruló, édes illatot árasztó, árnyat adó sudárságom képe.

Azután az enyészet havában, dermedtté vált a ház. Azóta csak Magdi figyelme kísér.

Nem hallik zene, se ének, se kacagás. Odabenn a csend az úr. 

Annál zajosabb az utca, a négysávos út. A szirénák hangja visítva üzeni: "Vigyázz Halál! Segíts Élet! "

Én nem vigyáztam. Leveleimet észrevétlen veszítettem el. Törzsem tövében barnuló virágok rothadó testei lucskos szőnyegként elém borulva szunnyadnak el. Próbálok életben maradni.

Az álom havi hajnal hideg ónos réteggel kápráztatja ágaim. Fagyos burka rideg csillogás.

A fergeteg havában veszem csak észre, hogy nem vagyok egyedül. A nyári szépségét kóróvá őrzött aranyvessző engedelmeskedik a szél akaratának s bólogat felém.

Az emberek gyalog, biciglivel, autóval sietős dolgaik kényszerű köreit róják. Jégbontó szél simogat. Tűröm. Magdi figyel. Hosszan. Sokáig. Fontos vagyok neki.

Kikeletkor kertészt hív hozzám: kell-e metszeni? - Gyuri már nem válaszol. A kertész engedi: maradhatok, ahogyan vagyok. 

Magdi félt, mert olykor mellém parkolnak. Védelmet kapok. Jelző karókkal burkot von elém az autósoknak jelezve, hogy itt vagyok! Gyengének tűnik a léckerítés, de bevált. Sokan vigyáznak már reám.

A szelek havában tulipánok ébrednek a földalatti éjszakából felfúrva fejüket. Régi követei a kapcsolatnak, melyből én is származok. Élni tanítanak: minden változik, csak a lét örök.

Az ígéret havában nyüzsög a virágoskert köröttem. Burjánzik a liliom zöldje, bimbózik a rózsa, tüsténkedik egy ecetfa, a tarack is élni akar. Büszkén virul a virágszirmait már elhullató somszomszéd.

A Napisten havában a földi orgona virágba bomlik és kerítést ad a kerékpárút mellett virágos kertünknek. Szívet formázó leveleim egymáshoz súrlódva suttogják, amit a hallgató hallani vél: "Veled vagyok a nap melegében, a szél játékában, az álmodban. Vigyázok rád." 

Az áldás havában megjelenik mellettem a Györgytea Aranyvessző virágos hajtása. Az ecetfa erőszakosan a magasba tör, a liliom kibontja tűzvirágját. A forróságban hiányzik az ég áldása, az enyhítő eső. Szomjazok. Mesterséges vizet kapok.

Augusztusra leveleim pergőre fordulnak, összekunkorodnak, barnul a szélük. Gazdám eddig locsolt, most arra kér, hogy táplálkozzam mélyebbről, nem ad több vizet, gyökereim föl ne kússzanak.

Földanya havában még tartom magam, de leveleimen a szárazság ott hagyta pecsétjét. Még zöld vagyok, csak közelről szemlélve láthatod, hogy a hiány nyoma nem múlhat el. Tudom, nekem még dolgom van itt. El kell vessem magjaimat. Árnyat adó fává kell nőjek, illatot oltva a városi bűzbe.

Majd az enyészet hava újra rám köszönt és elvárja áldozatomat. Elsárgult leveleimet a földre ruházom és álmomban is bízom a teremtő bölcseletben, hogy létemnek értelme van. 

Györgyöm, mindenről Te jutsz eszembe

Lebben a nyírfaág,

csókol a Nap, 

fagyos lelkemre fényt simogat.

Bújik a zöld levél, 

pattan a rügy 

Gyümölcsöt-oltó szíve alatt:

ébred a pille, pólya az álma.

Hajnali széllel György hava vár.

Csörren a szarka, 

elnyíló barka porzóit szórja. 

Sír a magány.

A gyermeknek mese kell

Ezzel a címmel írt tanulmányt Esterl Arnica (Szigeti Zsuzsa fordításában olvashatjuk). A szerző Bruno Bettelheim pszichológus, mesekutató szavait idézi és folytatja gondolatait.

Ennek olvasása kapcsán, ebben az önkéntes kalodában alkottam néhány mesés hangfelvételt. Hallgassátok szeretettel vagy még jobb, ha felbuzdulva magatok mondjátok, olvassátok gyermekeiteknek.

Az első népmese Az aranytulipán (Benedek Elek gyűjtése)

Forrás https://folyoiratok.oh.gov.hu/konyv-es-neveles/a-gyermeknek-mese-kell

Autogén tréning haladó - Élményszínház tagoknak

Fotó: Muriel de Seze / Getty Images Hungary

Az autogén tréning nevű relaxációs eljárás főként J. H. Schultz nevéhez kötődik. Ez az egyik orvosi szempontból a legjobban megalapozott és a legtöbbet kutatott relaxációs módszer, amely erősíti a test öngyógyító folyamatait. Az autogén tréning saját erőnkből merít, saját aktivitásunkat használja fel, ahogyan azt a neve is kifejezi – autogén módon.

Az autogén tréning (AT) lényege, hogy a rendszeresen, tréningszerűen végzett gyakorlatokkal – belső koncentrációval és önmagunkra irányuló passzív figyelemmel - létrehozzuk a pszichés és testi-lelki ellazultságot. Ebben az alvás határán lévő relaxált állapotban elménk befolyásolni képes testünk ön-regulációs rendszerét, amely a keringést, szívritmust és légzést is kontrollálja. 

Az autogén tréning eljárás lehetővé teszi a stressz csillapítását oly módon, hogy autonóm idegrendszerünket megtanítjuk ellazítani. Ez a módszer a “passzív koncentráció” fogalmára épül: vagyis azáltal próbáljuk meg elérni az ellazulás során megfogalmazott célunkat, hogy nem dolgozunk rajta aktívan, csak hagyjuk, hogy az érzések megtörténjenek. 

Ezt a módszer úgy teszi lehetővé, hogy a rendszeres gyakorlással a testi és pszichés működésünket aktuális céljaink megfelelően leszünk képesek szabályozni. Életünk során megtanultuk, hogyan legyünk képesek akaratlagos feszültséget elérni testünkben és elménkben abból a célból, hogy teljesítményünket fokozzuk. Akaratunk és figyelmünk koncentrálásával egy cél elérése érdekében hatalmas energiákat tudunk megmozgatni. Sajnos a "feszültség megtanulása" mellett azonban elmulasztottuk megtanulni a „feltöltést” hogy hogyan kell feloldódni, ellazulni.

Forrás: Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület

Akinek az én hangom kell még a gyakorláshoz, adja meg az ímélcímét!

Az elköteleződéstől a fészekrakásig 2019-20.

Segítségnyújtás fiatal pároknak párkapcsolatuk szeretetteljesebb megéléséhez 2️⃣0️⃣2️⃣0️⃣-ban is

▪️Alkalmazott módszerek: Tudatosítás, önismeret fejlesztés, rendszerszemléletű családismeretek.
▪️Forma: kiscsoport 4-5 pár részvételével

📍 Helyszín: Békéscsaba, Kazinczy utca. 6/1 MI-ÉRTÜNK EGYESÜLET
⏰ Kezdés: 2020. március 6. péntek 17-20 óráig
📅 További időpontok: március 20, április 3, 17, május 8, 22, június 5, 19.
🙌 Részvétel: DÍJTALAN 🆓
💁‍♀️ Csoportvezetők: Galambosné Varjú Blanka mentálhigiénés szakember, családterapeuta, pszichodráma vezető és Novák Magdolna mentálhigiénés óvónő, családkonzulens, pszichodráma vezető
A résztvevő házaspárok mondták csoportzáráskor 2020. január 31-én.

“Egy jó koncepció mellett haladtunk, letettük az alapokat. Rávilágított arra, hogy nagyobb megértéssel, bizalommal és szeretettel kell a párunkhoz közeledni, mint ahogy ezt eddig tettük.”

“A párkapcsolat célja, hogy a két ember kölcsönösen jobbá tegye egymást, segítse a személyes fejlődésben.”

“Jó, hogy sok témát érintettünk. Tudatosultak a származási családból hozott minták, az onnan hozott olyan sérüléseink, amivel dolgunk van. Megértettük, fontos korábbi kapcsolatainkat is megérteni.”

“Megtanultuk, hogyan kell a konfliktusokat kezelni. Nem szabad halogatni a problémák megbeszélését, amint az indulatok elcsitulnak meg kell beszélni a nézeteltérést. Ha ezt egy évig gyakorolhatnánk, akkor ha jön egy probléma zsigerből tudnánk mit kell tenni.”

“Nagyon jó volt a program, végig barátságos volt a légkör, jól éreztem magam, sokat tanultam. Jobb lett a kapcsolatunk, még szívesen folytatnám.”

“Nekem az elvárásom volt a tudatosság, ez teljesült. Nagyon tetszett, hogy interaktív, gyakorlatis volt minden foglalkozás.

Más problémáiból megismertünk több véleményt és reakciót, amiből tanulni lehetett.”

“Ez a lehetőség közelebb hozott egymáshoz minket. Meghittebbé varázsolta a kilenc éves kapcsolatunkat, a csoportban végzett közös munka áldás volt számunkra.

Számunkra békességet megnyugvást kiegyensúlyozottságot hozott.”

“Sajnos sokszor rohanunk mindennapjainkban elfelejtünk beszélgetni. Tudatosan gyakoroljuk a kompromisszum kötést. Sokszor könnyebb a rosszat elmondani ezért hálát adunk minden nap egymásnak azért a jóért, amit a párunktól kaptunk.”

“Szükségünk volt arra hogy külső szemmel mindketten meg legyünk hallgatva, amire nyitottak voltunk.”

“Ha tehetnénk minden évben részt vennénk egy ilyen csoportban. Tudatosult bennünk, hogy közösen együtt kell tenni azért hogy jól működjön egy kapcsolat.”

"Végtelenül célravezetőnek és hasznosnak találtam/tuk a fészekrakó programot.”

Legközelebbi programba bekapcsolódási lehetőség:
 

Ízelítő a feldolgozásra kerülő témákból:
Mik az elköteleződés alapkövei, mit jelent az érett intimitás testi - lelki szinten?
Milyen titkot rejtenek a családi mintáink, hogyan illeszthető össze a két családi minta?
Melyek a leggyakoribb kommunikációs hibáink?
Egy párkapcsolat fejlődése a szimbiózistól az érett párkapcsolatig.
A szülővé válás örömei, kihívásai.

Szent Mihály ünnep

A Mihály ünnep, a jövő, az önmagát megteremtő, szabadságát kivívó, egyensúlyban lévő-ember jelképe. Szeptember 29-én Mihály napjával kezdődik s egy hónapig tart a Mihály időszak. Ahogy a természetben úgy a gyermekekben is viharok dúlnak, küzdenek a bennük lakó sárkánnyal.

 
A szülők egy héttel az ünnep előtt, egy este közösen elkészítették gyermekeiknek szánt papírsárkányát a Mihály napi mese hallgatása közben. Az óvónők versekkel, dalokkal hangolták magukat, egymást, a szülőket, majd idejében a gyermekeket. A gazdasszonykánk előkészítette a sárkányfarok formájú keksztekercset.

Alvási idő alatt a felnőttek elkészítették a próbatételek akadályait, megterítettek, előkészítették a papírsárkányokat, fakardokat. Az gyerekek ébredése után összekuckóztunk az öltözőnkben Király Kis Miklós bátor történetének meghallgatására. Majd éppen uzsonnázhatnékunk támadt, amikor észrevettük, hogy eltűnt az összes fehér kavics, amivel mérlegünkön egyensúlyozni tudnánk a nagy fekete kő súlyát. Úgyhogy uccu neki felkerekedtünk, mert kétség sem férhetett hozzá, hogy a sárkány vitte el. A homokban megtaláltuk lába nyomát és hűlt helyét, azonban a fehér kavicsokat elpotyogtatta, amit a gyerekek lelkesen gyűjtöttek össze. 

Majd bátorságpróbára hívtuk őket, melyen a négy fő elemmel küzdöttek meg: a tűzzel és a vízzel a „tüzes folyón”', a levegővel a „hegymászással”, a földdel a „barlangban”. Az akadályok legyőzése után minden gyereket lovaggá ütöttünk és a következőt mondtuk: "Ügyes vagy. Bátor vagy. Szent Mihály katonája vagy. Erősítsd a jót a földben!" 

Megehették a sárkányfarok tekercset, azzal megszázszorozva erejüket. Végül szüleikkel sárkányt eregettek, megtapasztalva a szél erejét és saját győzelmüket a szél felett. Újra és újra próbára téve bátorságukat, kitartásukat, ügyességüket. Hazatérve még két napjuk volt kipihenni fáradtságos győzedelmüket.

 Cifra Palota Természetközeli Óvoda Sarkad, 2019.09.27.

"Ha az ember érzi, hogy mint szabad lény Mihály közelében van, akkor útban van afelé, hogy az intellektualitás ereje a maga „egész emberségében” hordozza. Fejével gondolkodik ugyan, de a szíve érzi a gondolkodás világosságát vagy sötétségét, s mivel a gondolatok mint szándékok élnek benne, akarata kisugározza egész mivoltát. Az ember mint a világ kifejeződése egyre emberebbé válik. Úgy talál rá önmagára, hogy nem önmagát keresi, hanem akarattal áthatva szeretetben kapcsolódik a világhoz."
(Rudolf Steiner: Mihály misztérium, 21.o.)

http://www.camphill.hu/wp-content/uploads/R-Steiner-Mihaly-miszterium.pdf

Létvágy - Éhes lélek vezetett önsegítő csoport

vezetett önsegítő csoport túlsúlyban érintetteknek

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása című könyve alapján, 

a szerző szakmai útmutatásával

A fókuszt az evési késztetést kiváltó és fenntartó lelki tényezők megismerésére helyezzük, ezáltal lehetőség nyílik a személyes változtatásra.
A csoport alatt megfogalmazódnak azok a cselekvési lépések, amelyek pozitívan befolyásolják az ételhez való viszonyunkat, így hosszabb távon az egészségünket és a súlyunkat is.
Már akkor is nyertes a résztvevő, ha “csak” megérti súlyának okát, történetét, és kilép a végeláthatatlan fogyókúrák ördögi köréből, megszabadul a túlsúlyához kötődő szégyen és bűntudat érzésétől.

Információk az induló csoportról:
Csoportvezetők:
Galambosné Varjú Blanka
mentálhigiénés szakember, pszichodráma vezető, családterapeuta
Novák Magdolna
mentálhigiénés óvónő pszichodráma vezető, családkonzulens
Moka Ildikó
szakoktató

Csoportkezdés: 2019. szeptember 7. 15 óra

Időtartam: 2019. szeptember 7-től november 23-ig, 6 szombaton 15.00-19.00 óráig a következő napokon: szeptember 21, október 5, 19, november 16, 23.

Helyszín: Mi-Értünk Egyesület Békéscsaba, Kazinczy utca 6/1.
Részvétel: díjtalan
Csoportlétszám: 10 fő

Jelentkezés: Galambosné Varjú Blanka T: 30/23-19-216; E: gvblanka@gmail.com
Tankönyv: Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása (Kulcslyuk Kiadó), mely oktatói segéd- anyagként kerül felhasználásra a csoportban

Zárófoglalkozás: Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola konyháján lesz ételkészítéssel, gyakorlati tanácsadással egybekötve. Vezeti: Moka Ildikó szakoktató.

Javaslataink:
Mielőtt jelentkezel, kérlek olvasd el figyelmesen az alábbi részletes információt, mely segít tisztán látni, mit várhatsz ettől a csoportmunkától.
Célcsoport:
Túlsúlyban érintett felnőtt emberek, akik már sok mindent kipróbáltak - eredménytelenül - egy optimálisabb testsúly elérésében illetve megőrzésében, fenntartásban.

Csoportkezdés előtt:
A csoportba jelentkezés előtt javasoljuk, első lépésként elolvasni Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása című könyvét, különös tekintettel a pszichológiai éhség típusai c. fejezetre. Itt az egyes éhség típusok tárgyalását követően kérdéseket talál az olvasó, melyekre javasoljuk keresse meg személyes válaszait.

Idézet a könyvből: “Ez a könyv Neked szól, aki már hosszú ideje vívod harcodat a túlsúlyoddal … Abban szeretnénk segíteni, hogy az eddigi meddő próbálkozások után olyan útra léphess, amely valódi eredményhez vezet. Nem kell erősebben küzdened vagy jobban akarnod. Nem kell más emberré válnod. Mindössze máshogy tekintened a problémára, mint eddig.”

Amennyiben a könyv felkeltette az érdeklődésed, és szeretnél egy mélyebb szinten önmagadon, saját fejlődéseden dolgozni, akkor szeretettel várunk a LÉTVÁGY - Éhes lélek nevű vezetett önsegítő csoportban.

Mi történik egy ilyen csoportban?
Az első találkozáskor a jelentkezők egy ismerkedési foglalkozáson vesznek részt. Itt kicsit összekovácsolódnak a jövőbeni közös munkára. Megtervezzük a közös együttlét fontos egyéni és csoportos lépéseit. Mindenkitől személyes felelősség vállalást, és a megbeszélt feladatok maradéktalan elvégzését kérjük. Ez szükséges a csoport végére elérni kívánt pozitív változáshoz.

Lukács Liza könyve végig tankönyvként, segédanyagként szolgál. Ebből minden alkalommal két-két fejezetet tárgyalunk meg.
Az adott fejezetekhez előre kap mindenki egy kérdéssort, ami lényegesen bővebb a könyvben szereplőnél. A fejezet elolvasását követően kérjük a kérdéseket írásban megválaszolni, melyet a csoportos foglalkozások keretében közösen feldolgozunk.

Mindenki annyit oszt meg a saját életéből, amennyi akkor, az adott pillanatban vállalható a csoport előtt. A többiek válaszát is megismerve, újabb felfedezéseket tehetsz önmagadra vonatkozóan. Egy-egy téma végén javasoljuk megfogalmazni, milyen konkrét gyakorlati feladataid vannak a tárgyalt éhség csillapításban, erről egy tervet is kérünk készíteni.

Az utolsó alkalomra egy konkrét összegzést készít mindenki arról, hogy melyik pszichológiai éhség csillapításában mi a célja, és mi a konkrét teendője annak elérése érdekében.

Így készültünk erre a munkára:
Békéscsabán úttörő munkát végzünk a vezetett önsegítés módszerének kidolgozásával, mellyel a túlsúlyban érintetteknek kívánunk segíteni.
Első lépésként a módszer kidolgozásban részt vállaló Békéscsabai segítő foglalkozású szakemberek teszt csoportjában feldolgoztuk saját élményünket.
Erről a Behír hírportálján az Életmód rovatban Mikóczy Erika újságíró folyamatosan tudósította a lakosságot.

A cikkek alábbi linkeken olvashatók:
Az éhes lélek gyógyítása 1.
Párkapcsolat és evési problémák
Az ingeréhség
A kapcsolatéhség
Az elismeréséhség
A szexuális éhség
A strukturális éhség
A cselekvési éhség
A produktivitási éhség
A szeretetéhség

Az önsegítő csoport megközelítés azon az elven alapul, hogy az ugyanazon problémával küzdők fokozott empátiát és megértést tudnak nyújtani egymásnak, valamint konkrét tanácsokkal segítenek a táplálkozás és aktivitás terén.

A vezetett önsegítő csoportokban egy csoportvezetésben jártas, segítő foglalkozású személy (aki nem feltétlenül orvos vagy pszichológus) koordinálja, facilitálja a csoport működését.

A csoporttagok arról számolnak be, hogy az önsegítő csoport segít nekik abban, hogy ne érezzék magukat egyedül a súlyproblémájukkal. Az önsegítő csoportokban elsődleges cél a különféle önkontrollfunkciók elsajátítása, az egyéni felelősség vállalása, a problémával való szembenézés.
Az önsegítés hasznos és végsősoron elengedhetetlen kezdeti lépést jelent a testsúly-menedzselésben, sőt sokaknak önmagában elegendő lehet a súlyfelesleg leküzdéséhez.

Kóristalány

Kilenc - tíz éves kislány voltam, amikor új tanár néni érkezett a kis falusi iskolánkba. Törékenynek tűnő, széles mosolyú, energikus huszonéves éves fiatal nő volt Kugyela Anna. Hullámos barna rövid haja nem akart engedelmeskedni a fésűnek. Pedagógusi elképzelései nem engedelmeskedtek az akkori uralkodó szemléletnek. Ő valóban azt gondolta, hogy az éneklési készség, a zenei hallás gyakorlással fejleszthető képesség. Állhatatosan hosszútávra tervezett.

Negyedikes alsósok voltunk, amikor bejött hozzánk, az osztályba és megkérdezte, ki szeretne kórusban énekelni. Én valahol a hátsó padban lapítottam. Nagyon vágytam volna kórustag lenni, olyan nagylányosnak tűnt a lelkesítése által, de nem mertem jelentkezni, úgy tudtam nincs hallásom és hamis vagyok. Mintha hallotta volna belső hangomat, vagy mások sem jelentkeztek - már nem emlékszem. Kijelentette: "Ha szeretsz énekelni, az már elég, bízd rám, hogy eldöntsem alkalmas vagy-e!" És mi rá bíztuk magunkat. Mindenkit megénekeltetett és mindenki megfelelt.

Elkezdődtek a rendszeres próbák... Éneklő raj lettünk. Csillebércre jártunk más éneklő rajokkal. Az iskolai kórussal rendszeresen versenyekre jártunk, majd a rádióba is elvitt bennünket a Bródy Sándor utcába. Azután a rádiót hozta Kondorosra felvételt készíteni. Kiépítette az utazó zeneiskolát, szolfézst tanított és mindig lelkes volt. Egyszer külön díjat kaptunk: a "Mosolygó kórus"  - majd százan őt tükröztük vissza.

Még 17 évig énekeltem kórusban. Sárhelyi Jenőné Lenke nénivel, Ugrin Gábornál, Rázga Józsefnél. Azután megszületett a fiam. Ő most 25 éves. Húúú! Ennyi kórus nélküli évet hagytam ki! Persze sokszor terveztem ezidő alatt, hogy visszatérek vagy kapcsolódom valahová, de felülíródott.

Békéscsaba újratelepítése 300. évfordulójára összvárosi kórus hangversenyt hirdetettek a karnagyok, ahová külsősök is csatlakozhatnak. Csatlakozni vágyom. 

De épp most? Fekszem az ágyban nyugodtan, melegben. Édes Emberem mindennel kiszolgál, amit csak megkívánok. Meghűltem, fáj mindenem, beszéd hangom sincs. Kimenjek a hidegbe? Jaj! Énekelni nem lehet most ezzel a hanggal. Nem baj! Majd a fülemmel tanulom addig a dalokat! - gondoltam és nekicihelődtem.

A próbán kaptam kottát, ismerősök közé fészkelődtem majd Hajtmann Ildi bemelegítést játszott velünk... Hát ez milyen Jó! Itt nem lehet nem énekelni! Én a fal része vagyok - mondja Ildi. És elhiszem. Érzem a hátulról alapként dübörgő férfi energiát, csilingel a háztetőn a szoprán. De meleg, ismerős benne lenni ebben az áramlatban, melyben a nyugalom és a világgal való egység érzete árad. 

Mikor két óra múltán haza értem, meglepődve tapasztaltam, hogy energikusabb vagyok és a közérzetem is kedvezőbb, mint mikor elindultam. A zene, az éneklés, a közösség gyógyít?

És akkor eszembe jutott Kugyela Anna. Ani néni! Köszönöm.

                                                     Csillebérci képek 1977-ből,
1978-ból

Kortárssegítő műhely - Élményszínház

Szerepcsere

Kezdő családgondozóként az ügyeleti napomon bejött egy édesanya a családsegítő szolgálathoz. Sírva panaszolta, hogy hónapok óta nem látta felnőtt fiát, akivel az utolsó találkozásakor összezördültek és azóta nem tudja, mi van vele. Folyton rágondol, de nem meri felhívni, mert biztosan nem akarna vele beszélni vagy olyanokat mondana, ami újra fájna. Tanácsot kért, mit tegyen.

Játsszuk el! - javasoltam. A legjobban Ön ismeri a fiát. Legyen Ön a fia,én pedig Ön leszek, s felhívom.

- Édes kisfiam! A legutóbb haraggal váltunk el és én mindazóta Rád gondolok, mi lehet Veled.

- Szia Anya! Örülök, hogy felhívtál. Én már el is feledtem, amin összekaptunk ... - és mesélte, mi történt vele, mivel tölti a napjait, stb. Az anya félelmei nem jelentek meg a szerepcserében fia bőrébe bújva.

a képek csak illusztrációk

A mintha beszélgetés végén az anya megnyugodva elment, még az adatait sem vettem fel (adminisztrációs hiba!). Felőle nem hallottam többet, nem jött vissza, nem találkoztam vele. De nem nyugtalankodtam miatta.

Három hét múlva felhívott és boldogan mesélte, hogy valóban felhívta a fiát és minden úgy történt, ahogy a "mintha" helyzetben. Azóta találkoztak is a fiával. Hálásan köszönte a segítséget. 

Ennyi.

 „Az anyaság nem teszt, hanem vallás: egy szövetség, amelyre felesküdünk, egy ígéret, amit megtartunk.” (http://erdekessegek.eu/details.php?news=64#)

Az első online playback

Kiss György Ádám keresett meg új ötletével: csináljunk online playback-et! A telefonos beszélgetésből, melynek meséjét videón is elküldtem:

https://goo.gl/photos/wJJz1CvsoWhrRwzeA

Kondorosról származom. Gyerekkoromban túl sok felelősséget kellett vállalnom, ezért keveset tudtam játszani…

Aztán óvónő lettem, sokáig az volt a munkám , hogy gyerekeknek segítsek abban, hogy tudjanak játszani…

később Békéscsabára költöztem, 2002 óta ismerem és művelem a playback-et.

2015- ben megtörtént a csoda:

Egy rendezvényszervező barátom meghívott, visszahívott Kondorosra, hogy csináljunk egy előadást. Novemberre tűztük ki az időpontot.

Általában izgulok, de ennél a fellépésnél ez elmaradt, természetes volt minden, úgy éreztem a legjobb helyre jövünk és végig nyugodt voltam.

Amikor megérkeztünk Kondorosra és kiszálltunk az autóból… megkondultak a harangok.

Macskaköves úton sétáltunk a művelődési házhoz, befogadó, „engem itt hazavárnak” hangulatom volt.

A művelődési házban párhuzamosan velünk volt egy másik rendezvény is. Véradóknak szervezett vacsora, volt ismerősöm, aki azért nem tudott a színházba jönni, mert oda hívták meg.

Emlékszem egy férfira, aki nagyon készült egy történettel, egy cetlire le is írta, arról olvasta fel, hogy az izgatottsága miatt nehogy valamit kifelejtsen…

A története, életről –halálról, egy daganatos betegség legyőzéséről szólt. A megrendítő történetet a színészek érzékenyen/ több nézőpontot is felvillantva jelenítették meg. Büszke voltam a csapatra, melynek én is a része lehetek. Az este során súlyos és könnyed történetek váltogatták egymást, mint ahogy a playback-ben ( és az életben ) ez megszokott.

Azt éreztem: Kondoroson újra és most már szabadon tudok JÁTSZANI. Nagyon megható volt, hogy mindezt meg tudtam mutatni a fiamnak, Milánnal is, aki eljött velünk.

Néhány nap múlva játszva visszakaptam, a Rögtönzések Színháza mint ÜVEGGYÖNYGYJÁTÉK: Élmények, visszajelzések, varázslatok című előadásából. Nézd meg Te is itt! 

Páros tánc - egy családkonzultáció jegyzőkönyve

Géza 42 éves művezető, melegszívű, bizalmat sugárzó, helyes, mosolygós férfi.

Irén 44 éves könyvvizsgáló, csinosan mutatós nő, szigorú tekintettel.

A gyerekek, 7 éves Ádám, és 6-6 éves iker, Géza és Szimi - velük nem találkoztunk.

(A felismerhető adatok kitaláltak)

Géza keresett fel telefonon. Élettársával szeretnék igénybe venni a meghirdetett családterápiás szolgáltatásunkat. Szeretnék rendbe tenni a kapcsolatukat. Mindketten megcsalták egymást.

Első találkozás 

Csk: Ki miben kér segítséget? Ki hogyan látja a problémát?

Géza: Eltávolodtunk egymástól. Szeretném újból megtalálni a Irént.

Irén: 13 éves a kapcsolat. Úgy érzem a gyerekek megszületése után magamra maradtam a problémákkal. Gézát nem lehetett leültetni beszélgetni sem. A munkahelyemen az egyik kollégámmal osztottam meg a gondjaimat, vele mindenről lehetett beszélni.

Csk: A munkahelyén talált lelkitársat.

Irén: Apa ezt nehezen tudja feldolgozni.

Géza: Elvesztettem önmagam. Benne vagyok egy falban, nem tudom kezelni a helyzetet.

Irén: Nekem idő kell, hogy visszataláljak hozzá. Gézának túl kellene lépnie rajta. Géza már egyszer elvált.

Géza: Irénért léptem ki a kapcsolatból.

Irén: Megcsalt engem a kapcsolatunk elején. Én feldolgoztam egyedül. Ebben is magamra hagyott. Azután Sárával is volt valami.

Géza: 2-3 éve a kolbász fesztiválon sokat ittam. Akkor lefeküdtem vele egyszer, de nem is emlékszem, hogy történt.

Csk: Föl akarják oszlatni az összes hazugságot.

Célunk: Géza küzdje le bűntudatát. Géza ha meglátja Irén volt szeretőjét, 180 Hgmm lesz a vérnyomása. Irén, ha segítséget kért, kioktatást, letolást kapott Gézától.

Szereptisztázás, megszólításként javasoljuk, hogy szólítsák a nevükön egymást: Géza, az apa helyett.

Apák, anyák, Családi minták feltérképezése.

Az áprilisi családterápiás vándorgyűlésen beharangozták május 7-8-ára  Judith Kellner workshop-ját: Érzelem Fókuszú Párterápia - A kapcsolat megteremtése és a kötődés helyreállítása címmel. A szervezők kérték a családterapeuták jelentkezését, akik jelenleg folyamatban dolgoznak olyan párokkal, akiknél érzelmi elakadással találkozunk. Abból a célból, hogy demonstrációban vegyenek részt  - a J. Kellner előadásában, –, mind a pár, mind a terapeuták. Továbbá kérték, hogy a ne most akasszunk le az utcáról valakit, ne hozzuk el rokonainkat, hanem egy valós pár valós terápiája legyen.

Kolléganőmmel egymásra néztünk, s mire hármat számoltam, már a Baráth Katalin előtt is álltunk a felajánlásunkkal. Nagyon megörült, cserébe a részvételi díjat elengedte nekünk. A párnak útiköltség térítést is kértünk. Abban maradtunk, hogy mi megbeszéljük a párral, ő pedig vár még pesti jelentkezőre.

A párt telefonon kerestük meg. Azonnal beleegyezett Irén, Géza pedig a kedvéért mosolyogva igent mondott.

Egy héttel a workshop előtt kiderült, hogy Komlósi Piroskával dolgozó párral demonstrál az előadó. Ennek ellenére mi már megkaptuk az ingyenes részvételi lehetőséget.

Sajnos ez a demonstráció elmaradt betegség miatt. Mindenesetre, mi sokat tanultunk, Irén és Géza pedig a bemutató lehetőség tényétől is, megtáltosodott.

Második ülés 

Irén: Sokat beszélgetünk. Jó úton haladunk. Géza belefolyik a prolémamegoldásba. Néha túlságosan. Támaszt várok. Eddig, Géza a megoldást kritizálta. Most közösen gondolkodunk, közös megoldást találunk.

Csk: Milyen érzéseket kelt ez Önben?

Irén: Nincs nyomasztó érzés, nem vagyok egyedül. Közösen választottunk iskolát a kicsiknek.

CSk: Felszabadult a felelősség terhe alól, közösen döntöttek.

Géza: Tudunk egymással normálisan kommunikálni, ez lendületet adott. Véleményt cserélünk kritizálás helyett. Jobban odafigyelek az otthoni dolgokra. Másról is beszélünk. Építkezünk.

Csk: Milyen érzéseket kelt ez Önben?

Géza: Melegséget érzek, Része vagyok a dolgoknak.

Irén: Géza vevő volt a problémákra. Régen rám hagyta.

Csk. Most, még miben változtatnának?

Irén: Úgy érzem Géza teljesen rám tapad. A munkahelyen állandóan bejön hozzám, ellenőriz, szóba állok-e Zoltánnal. Szerintem ebből baja lehet neki is.

Géza: Figyelem, hogy a főnök mikor ment el, mikor várható, csak akkor megyek be hozzád.

Irén: Engem pedig zavar.

Csk: Irénnek szabadságigénye, Gézának biztonságigénye van.

Géza: Fél évig tartott Irén kapcsolata.

Csk: Fél év bizalomvesztett állapotban.

Géza: Jó megölelni.

Apák, a biztonság az életükben

Irén első szülött, 5 év korkülönbség az öccse és közte. Korán kellett felelősséget vállalnia leosztott pótszülői szerepben. Apja szigorú, túlzott elvárásokkal. Érzelmi terror volt jellemző heti rendszerességgel. “A szabadságomban nem korlátoztak” Csak tanulni és a tesóra vigyázni kellett. Szolgalelkű, magában őrlődő anyja mellett Irén ütközött az apjával, hanem tudta tűrni viselkedését. “Ha gondja volt anyámmal, elment inni” Éjjel haza jött a kocsmából és akkor veszekedett. “Anyának segíteni kellett, hogy bele ne roppanjon”. Irén védőfal, pajzs kettőjük között.

Apai üzenet: Fiam, te csak magadra számíthatsz! Téged senki ne terrorizáljon! Neked senkitől ne kelljen függjél!

Anyai üzenet:

Légy szolgalelkű! Maradj csendben! Hagyd rá, aztán csináld úgy, ahogy akarod!

Irén: Ráhagyta, de a háta mögött kijátszotta apát. Hazugsággal érte el a céljait.

Csk: Ezért fontos Önnek lerombolni a hazugságokat a Gézával való kapcsolatukban, mert nem kéri az anyai mintát. Honnan jött az átvehető minta?

Irén: Anyai nagymamából jön egy erős női minta. 70 évesen egyedül Budapestre költözött. Határozott, de nem tudott kedves lenni, szeretetet adni.

 

Isten háta mögött (nuskull.hu)

Irént anyja számonkérte, korlátozta, büntette: “Folyamatos, alattomos kontroll”.  Szabadságra vágyna. Sérült, hiányos intimitással lép a felnőtt korba. A pár és gyermekeik Irén szüleivel közös társas házban élnek. Az emeleten a fiatalok, lent a nagyszülők.

Gézát apja állandóan verte. Részegen mindig, de józanon is. Öccse van. Az egész családot terrorizálta, különösen Gézát. 14 éves, amikor elváltak szülők, az anyja elment. Géza maradt az apával és az élettársával.

“De addig sem neveltek. Buliztak.” 16 évesen megkérte az apai nagyszülőket, hogy hozzájuk költözhessen.

A szülei most is kisvárosban élnek külön. A mama gyakran jár a fiatalok városában, de nem keresi az unokáit.

Apai üzenet: “Dolgozni kell!”

Anyai üzenet: “Menekülj a problémáktól! Számba venni nem érdemes”

Apai nagymama üzenete: “Üljetek alám!” (tyúkanyó, gondoskodó)

“Bármire képes vagy, ha kitartóan dolgozol érte. Meg lesz a gyümölcse. Spórolni kell, a számlákat kifizetni, ami marad, azt beosztani”

Géza: Melegszívű érzékeny nagyi volt.

Cst: Az intimitásban való sérülés a kapcsolat elején nem fáj annyira, mint 13 évvel az építkezés után.

Csk: Egyensúly van a szülői szerepeikben:anyaszívű apa, apaszívű anya.

Harmadik találkozás 

Géza a munkahelyén csúszni akar a karrier létrán. Rosszabbra töltötte ki a tesztjét, mint amennyire tudta, hogy ne abba a beosztásba kerüljön, amelyikben volt. Kevesebb legyen a felelőssége és a munkája a közelgő leépítés után. Irén ezt a lépést nem érti, majd furcsállja, de mikor elmagyarázza Géza, hogy a családjára akar jobban figyelni, meggyőzi a párját.

Az eredeti és a jelenlegi családjuk összehasonlítása.

Csk: Miben hasonlóak? Mit vettek át, mit visznek tovább?

Irén: Következetesség. Anya, apa egy véleményen. A szülők közötti teljes egység jellemző. A hétvégi ebédet együtt költjük. A házaspárok között egyenrangúság van, alá-fölérendeltség helyett.

Minőségi együtt töltött időre (ami nem volt a szülőknél) figyelmet fordítani.

Géza: Közös ebéd. Szigorúság érzelmi bántalmazás nélkül. Kommunikáció teljes hiánya, egyoldalú kinyilatkoztatás helyett megbeszélni, a gyerekeket is meghallgatva, közös döntést hozni.

Szégyellem a szüleimet. Szégyenletes dolog, amit ma is művelnek.

Irén az anyja felé teljes elutasításban van. Mindig csak a kritikát kapta és kapja ma is tőle. Felkínáljuk az anya - lánya kapcsolat rendezését  következő, őszi ülésen.

Irén: Apával 5 éve volt egy nagy beolvasós beszélgetés, azóta jól megvagyunk. Jó nagyapa lett.

Csk: Házi feladat az lesz, hogy kétszer 3 nap érzelmi együttlétet adjanak maguknak, egymásnak, csak kettesben. Megoldható?

G.,I. : Megpróbáljuk.

Negyedik találkozás

Irén: Géza sokat változott. Meghallgat, részt vállal a gyermeknevelésben. Belátta, hogy eddig nem jól működött.

Géza: Minden így van, ahogy Irén mondja.

Csk.: Csak Géza változott?

Géza: Próbálja I. is építeni a kapcsolatot. Visszataláltunk egymáshoz. Nem is értem korábbi magunkat. Ezt lehetett volna rombolás nélkül is. A munka helyett a kapcsolatba teszem az energiát.

Irén: 13 év után októberben házasságot kötünk. Vettünk egy telket is. A nagy szülők közelében, építkezni kezdünk.

Csk. Hogyan tovább velünk?

Feszültség Géza anyukájával. 

Drága ajándékokat küld a gyerekeknek, találkozás nélkül. Utoljára egy éve volt náluk.

Feszültség Irén anyukájával.

Közös bennük, G. szerint:

akaraterő

nem tudják egymással megbeszélni a dolgokat

bizonyítási kényszer

Irén: Anyukám nem szállt szembe édesapámmal. Nem vitatkozott, hazugság halmazban élt. Csak ne legyen konfliktus. Állandóan védekezik.

Ebben az időben egy másik szülőpár könyvajánlatokat kért, segítségül a gyermekneveléshez. Email-en küldtem mindkét család számára linkeket, dr. Vekerdy Tamás, és Kádár Annamária könyveiből, valamint Po Bronson - Ashley Merryman:  Amit rosszul tudtunk a gyerekekről (Kulcslyuk Kiadó Kft. 2014). A két tudományos újságíró több évig tartó aprólékos munkával gyűjtötte össze azokat a friss kutatási eredményeket, amelyek valami újat, érdekeset mondanak nekünk a gyerekekről.

A pár számára motiváló részlet az utóbbi könyvből:

"Egy vizsgálatban a gyerekek egyharmada viselkedett agresszíven, miután felvételről végignézett szülei között egy konfliktust - kiabáltak, dühöngtek, vagy beleöklöztek egy párnába. Ám volt valami, ami 4%-ra szorította le az utólagos agresszív reakció arányát. Minek volt ilyen varázslatos hatása? Annak, ha a gyerek nemcsak magát a konfliktust, de annak feloldását is végignézhette. Amikor ugyanis a filmfelvételt a veszekedés kellős közepén állították le, a gyerek rendkívül feszült állapotba került, ha azonban annak is tanúja lehetett, ahogy a felek kibékülnek, az megnyugtatta őt. A veszekedés lehetett mégoly vehemens is - ha kibéküléssel zárult, a legtöbb gyerek ugyanolyan pozitív hangulatban volt, mint ha egy barátságos interakciót nézett volna végig szülei között. Ez annyit jelent, hogy azok a szülők, akik a veszekedés közepén elhallgatnak, és átmennek a másik szobába, mondván, 'ne a gyerek előtt', rosszat tesznek. Cummings kimutatta, hogy a konstruktív párkapcsolati konfliktusoknak való kitettség kifejezetten jót is tehet a gyerekeknek - ha azok nem eszkalálódnak túlságosan, nem torkollnak sértegetésbe, és szeretetteljes feloldással érnek véget. Ez hosszú távon fokozza biztonságérzetüket, és a tanárok értékelése szerint az ilyen gyerekek több proszociális viselkedést tanúsítanak. Mint Cummings megjegyzi: 'A feloldásnak persze hitelesnek kell lennie, nem olyannak, amit csak a gyerekek kedvéért játszanak el a szülők, mert azon rögtön átlátnak.' A gyerekek ebből konfliktuskezelési stratégiákat tanulnak, saját szemükkel látják, hogyan kell kompromisszumot kötni és kibékülni - míg azok a társaik, akik csak a veszekedésnek lehetnek tanúi, ebből a leckéből kimaradnak."

Ötödik találkozás 

Irén: Megpróbáltam beszélgetni anyával. Nyugodtan viseltem a tőlem való különbözőségét, gondolatait. Aztán csinált valamit,és mindent lesztornózott. Azt hittem, hogy javul a kapcsolatunk. Aztán érezteti, hogy én háttérbe szorulok a tesóm mellett. Az esküvőnkre eljött, de nem olyan szívvel - lélekkel, mint amikor tesóm esküvője volt.

Csk: Géza hogy élte meg?

Géza: Anyósom semleges, középmezőnybe volt. “Ki van pipálva az esküvő”.

Cst: Korábban érdekelte, hogy együtt élnek vagy házasok?

Irén: Nem.

Cst: Mit tudtak a szülei a problémáikról?

Irén: Hallották a veszekedéseinket. Anyukám, biztosan engem okolt: “Remélem nem csináltál hülyeséget”

Csk: Mit válaszolt?

Irén: Lezártam ezt a beszélgetést. Korábban sem beszéltünk meg semmit.

Cst: Nem figyelt Önre korábban sem, mert Ön jól tanult, jól viselkedett, nem volt Önnel baj. Minden figyelme az öccsére terelődött, aki mindent elkövetett, hogy figyeljenek rá. Zűr, probléma volt körülötte, vele.

Irén: Igen. A gyerekektől (ikrek) is ezt várom: előbb a kötelesség, utána a játék. Ábel is ilyen. Szimi még éretlen az iskolára. Ez derült ki az őszi iskolaérettségi vizsgálatból is. Bár májusig még rengeteg idő van, nem tudom, miért most kellett ez a vizsgálat.

Itt egy mese következik az étkezések körüli zűrzavarról. A gyerekek válogatnak, húzzák az időt az evéssel, sokáig tart, nincs idő nyugodtan készülni a lefekvéshez.

Géza: Most bekeményítettem.

Irén: Fél óra alatt is lehet enni és marad fél óra játékidő.

Csk: Kinek mit kellene tennie ehhez?

Géza: Inkább minket igényelnek, mint a tévét. Mind a hármat velünk egy hullámhosszra kellene állítani.

Cst: Magukat kell összhangra állítani. Szimi másban tehetséges, gondolom mozgása, érzelemkifejezése, kézügyessége ..

Irén: Igen. Ezek, és a memóriája.

Géza: Olimpiai bajnok tornász lenne - De nem engedjük. A nőiességét látjuk. Talán a zene az útja. Én egy zeneiskola mellett nőttem fel. Vágytam rá, hogy zenéljek.

Csk: Melyik hangszer vonzza?

Géza: Gitár, dob.

Irén : Én táncolni szerettem volna. Társas táncot.

Géza: Én is gondolkoztam a társas táncon.

Csk: Az lesz a következő házi feladat, hogy megtalálják, hová szeretnének menni táncolni. Önök élvezzék a közös táncot, a gyerekeknek ne az önök álmát kelljen megvalósítani, hadd legyenek szabadok. Lehet, hogy a példa nyomán azt választják,de bármit választhassanak.

Irén: Anyám nem tudja felfogni.

Cst: Ha édesanyja felfogná, hogy mit tett, akkor mi lenne? Olyat vár tőle, amire nem képes.

Irén: Úgy viselkedik, hogy vegyük észre, hogy haragszik.

Géza: Az ikreknek volt szülinapja, amikor édesanyám bekopogtatott. De nem szülinapra jött, hanem a Tescoba. Ez borzalom. 14 évesen elment otthonról.  19 évesen találkoztam vele újból.

Cst: Géza az anyai szeretet utáni vágyakozást át tudta tenni Irén felé, a gyerekei felé. Az anyja anya nem tudott lenni, nagymama sem tud lenni. Irén egy lépéssel hátrébb van: reménykedik, anyja hátha anya lesz. Úgy tűnik, benne nincs változás iránti vágy.

Géza: Én a nagymamától tanultam: fogta a problémát,oldjuk meg. Anyám otthagyta, apám a szőnyeg alá söpörte.

Cst: Ez a nagymama a női idea. Irénnek honnan jön a férfi idea?

Irén: Talán apukám. Nem. Nagyon kemény, nagyon szigorú volt. Nagyapám, velem normálisan bánt. Én voltam a kedvence. - egyedül hozzám volt jó, egyedül velem bánt kedvesen.

Cst: Ott ismerte meg a férfiból áradó melegséget, amire vágyott.

Irén: De legalább … fogadna el.

Csk: Nem fog változni. A kapcsolatukban Ön változott. Tudná gyermekként kezelni az anyját?

Géza: Én is ezt teszem az apámmal. Lágyból tudok menni keménybe. Ezt nagymamától tanultam. Megszerveztem egy munkát, hogy összeszokjanak az apáink. Apósom azt mondta utána, most már a fia vagyok.

Irén: Apám a teljesítménye alapján ítél meg. Aki teljesít annak mindent, aki nem, azt  semmibe veszi.

Géza: Istenként néz rám. Szellemi és fizikai munkát is tudok végezni.

Cst: Integrálta

Géza: Gézu térlátása fantasztikus: három dimenzióban is tud rajzolni.

A párkapcsolat kivirágzott, a szülői alrendszer rendeződött, az új hozott probléma a gyermeknevelési gondok, valamint az ezzel összefüggő nagyszülői alrendszerrel való együttműködés kiépítése, illetve az anyai nagyszülőkkel határbontás, távolságépítés.

Ebben az időszakban, városunkban tartott előadást a dr. Vekerdy Tamás, Jól szeretni - Tudod-e, hogy milyen a gyermeked címmel. Melegen ajánlottuk mindkét kisgyermekes velünk dolgozó családjaink szüleinek.

 “Megismerlek és elfogadlak.

Olyannak, amilyen vagy.

A te teljes világodat.

Aki jól szeret, az megismer és elfogad - saját világát kitágítja a másik felé.

Befogadja őt.”

(dr. Vekerdy Tamás: Jól szeretni, 2013)

„Nagy amerikai vizsgálat eredménye szerint a maximálisan beszabályozott családból ugyanannyi deviáns, antiszociális, neurotikus gyerek kerül ki, mint a teljesen szabadon hagyó családból! A többé-kevésbé egészségesek – mert hiszen mindnyájan egy kicsit neurotikusak is vagyunk – középről jönnek. Persze középen lenni nagyon fárasztó! Ugyanis középen mindig mindenről újra dönteni kell. Minden helyzetről. Mindig jelen kell lenni. Egy kapcsolatot és egy családot illetően a döntő kérdés az, hogy jelen vagyok-e folyamatosan a társam és a gyerekeim életében, vagy rutinból pergetem a dolgot.” (dr. Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság, 2013)  

Hatodik találkozás 

Célunk:

Tudatosítani az elért eredmények mögötti egyéni és együttes változásaikat mind a kommunikációjukban, mind a viselkedésükben.

Ez a pár megoldotta, és eljutott dr. Vekerdy Tamás előadására.

Cs: Kaptak segítséget a gyereknevelésben?

I: Igen. Nagyon sokat. Hétköznapi nyelven beszélt, és ugyanazokat mondta ki, amiket én is érzek. Az volt a legjobb, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Tele volt a terem.

Csk: Gézának mit adott az előadás?

G:  Hogy miben tudok engedni a gyerekeknek, és miben nem.

I: Fogadó óra is volt, nagyon sok visszajelzést kaptunk a tanító nénitől. Nagyon megdicsérték, precíz, pontos, megbízható.

Cst: Ehhez Önöknek mi köze van? Mi a részük benne?

I: A gének

Csk. Ezen kívül?

I: Odafigyelés, szeretet, a környezet, a minta, amit látnak otthon. Megöleljük egymást, megpusziljuk.

Cst: Kimutatják az érzéseiket egymás felé és a gyerekek felé.

G: Amit látnak rajtunk, beillesztik a maguk életébe. Pl. a rend.

Cst: Példával mutatják az értékrendet.

Cst: Ha helytelenül viselkedik valamelyik gyerek, megvonják-e szeretetüket?

I: Nem! Soha! Néha megkérdezik, hogy “akkor most nem szeretsz?” Elmondom, hogy szeretlek, mindig szeretni foglak, csak most haragszom, vagy szomorú vagyok azért, mert … viselkedtél.

Csk: Feltétel nélkül szeretik, elfogadják gyermekeiket. Hol táncolnak? Merre keresgéltek?

I: Még nem találtuk meg, de Szimi, nagy szívfájdalmamra nem táncol, hanem zenélni fog. Az óvónők szerint is nagyon jó a hallása. Elvisszük a zeneiskolába. Most a trombita tetszik neki. Talán zongorázni fog.

Csk: Engedik választani. Önök mit választottak?

I: A Csabagyöngyében társas tánc van, gyerekeknek is. A két kicsinek is kell keresni valamit.

Csk: Nehezen gondolnak magukra csak mint párra, mint párnak járó szabadidő eltöltésre.

Cst: Mese a cserepes virágról, a párkapcsolat szimbólumáról, amit folyamatosan ápolni kell.

Csk: Amikor elmentek dr. Vekerdy előadására, azt hogyan csinálták?

G: Közöltük a nagyszülőkkel, hogy elmegyünk.

Csk: Mennyire fontos a motiváció a programszervezésben? Könnyebb egy gyermekneveléssel kapcsolatos előadásra elmenni, mint táncolni, vagy szórakozni?

I: Anyám próbál lelkiismeret furdalást okozni.

Csk: Melyik műfaj érdekli Önöket?

I: Társastánc.

G: Társastánc és néptánc. Voltam egyszer Pesten egy alkalommal és fergeteges hangulata volt.

Csk: A páros tánc a férfi és a nõ közötti beszédes szerelmi jelkép, szimbólum. A parasztok pedig – évszázadok óta – zabolátlan erővel és szenvedéllyel adják át magukat a tánc erejének és érzéki élvezetének. Táncuk az életösztön legerősebb megnyilvánulása.

G: Nincs idő.

I: Én el fogok indulni. A hétvégén voltunk az Arborétumban a gyerekekkel együtt. Rokonlátogatással egybekötöttük.

G: Anyu főzött is. A gyerekeknek ízlett, nekik készítette, a kedvencüket. Sokat ettek.

Csk: A mama a saját otthonában képes igazi mama lenni, otthonában magabiztosabb.

I: Anyukám jobb háziasszony, nálunk kisebbségi érzése van. 

Csk: Talán jobb lehet a kapcsolatuk, ha Önök a mama otthonában találkoznak.

G: Nem tetszett neki az a telek, amit megvettünk. Erdő mellett van. Tegnap pedig hívott, hogy talált olcsóbban tuját, mint amennyiért az arborétumban láttunk. Mondtam neki, hogy még ráérünk megvenni.

Cst: Miről szól ez a viselkedés?

G: Próbál közeledni felém.

Csk: Az Önök önálló házába, ő is másképpen, a másik nagyszülővel egyenrangúan, találkozhat az unokáival.

Cst: Összegezzük a találkozásokat. Mit kaptak a találkozásoktól, mit visznek el, mire kell vigyázni, mit tanultak?

I: Nekem a legfontosabb, hogy megerősítést kaptam. A természetgyógyász azt mondta, hogy a jobb oldalam erősebb, a férfi dominanciám. Most úgy érzem, jó irányba haladok.

Cst: Mindegy, hogy melyik oldal, nőnek érzi magát.

I: Mindenki azt hiszi, hogy kemény vagyok, de nekem vannak félelmeim.

Cst: A gyengeség az intimitás határain belül megengedett.

I: Otthon nem lehetett. Rossz következményei voltak. Nem mutathattam ki, megengedhetetlen volt számomra.

Cst: Hozott egy belső, önmagával szembeni őszinteséget a párterápia.

I: Nem baj, ha elengedem magam. Összeomlottam, amikor G. azt mondta, hogy puhány vagyok. Két hét után rákérdeztem, akkor kiderült ő gyengédségre gondolt, ezt pozitív visszajelzésnek szánta.

Cst: Két hétig őrölte, mikor rávette magát, hogy megkérdezze, akkor lehetőséget adott arra, megmagyarázza Önnek.

G: Én rájöttem, hogy kell védeni, óvni, fenntartani a családot, úgy hogy én is jól érezzem magam. Rájöttem, hogy nem volt ilyen mintám. Honnan tudtam volna. A nagyszülők más generáció. Folyamatosan ápolni kell a kapcsolatot, hogy olyan maradjon, amilyennek szeretnénk. Beszélni kell a problémákról.

I: Most már beszélünk a problémákról. Addig “probléma sem volt”.

G: Kellett a súrlódás.

Csk: Kellett megélni, hogy mit veszíthetnek.

I: A gyerekek is látták.

Cst: Érezték, hogy távol kerültek egymástól.

I: Ha ez kellett, egy év szenvedés, legyen. Ha lesz 20-30 jó évünk.

Csk: A krízisben benne van a minőségi fejlődés lehetősége, kellő lelki munkával.

Csk: Már zenére táncolnak.

Még elmesélték házasságkötésük történetét, kiderült, Gézának előbb családot kellett építeni, hogy házasságot tudjon kötni, “Hogy lássam a valóságot, az értékeket”, Irén megengedheti magának, hogy a férfi átvezesse az élet parkettjén. Mára mindez vállalható, tisztán átláthatóvá vált számukra. Jókívánságainkkal, köszönettel távoztak.

Családterapeuta Galambosné Varjú Blanka, családkonzulens Novák Magdolna